4. rész

 Reggel már 7-kor fent voltam. "Ez lesz életem legjobb napja!", gondoltam. Lecsoszogtam a konyhába köszönteni apáékat.
- Jó reggelt - mosolyogtam.
- Szia. Hogy-hogy már ilyen korán fent vagy? - érdeklődött apu.
- Hát.. nem bírtam aludni.
- Megértjük - mondták egyszerre.
- Nézd Jessy! - mutatta felém a rajzát Hannah - Szép lett?
- Igen, gyönyörű! - adtam egy puszit a homlokára és megöleltem - Mi a reggeli?
- Csináltam neked szendvicset, mert be kell mennem az irodába. Szia, kicsim! - adott puszit a homlokomra.
- Szia, anya! - köszöntem el tőle, de utánakiáltottam - És köszi a szendvicset!
Öntöttem magamnak narancslevet és felvittem a szendviccsel együtt a szobámba. Lehuppantam a babzsákfotelembe, bekapcsoltam a tabletet és enni kezdtem. Felmentem Facebbokra, Twitterre, Tumblr-re, de az mind unalmas volt, így, hát kiléptem. Benyomtam az As long as you love me-t és gondolkoztam. Nem sokkal később jött egy üzenet Reby-től: "S.O.S. Gyere át!!" Visszaírtam neki: "5 perc és ott vagyok." Gyors elkészültem és mivel gyönyörű idő volt kint, ezeket választottam:

Felöltöztem és rohantam Reb-ékhez. A tesója nyitott ajtót.

- Sziaaaaa.. - nyújtotta el a mondat végét.

- Szia. Gyorsan engedj! Sürgős!!!

Már azt hittem, hogy valami nagyon komoly baj van, de szerencsére nem az volt. Vagyis szerintem...

- De jó, hogy itt vagy - könnyebbült meg Rebecca.

- Mi a baj?

- Elszakadt a ruhám - mondta és könny szökött a szemébe - Akkor este mibe fogok menni?

- Először is, ne sírj! - nyugtattam - Már azt hittem, hogy világméretű probléma van. Figyelj! Elmegyünk megvarrattatni, de, ha mégsem sikerül, akkor másba jössz - mosolyogtam és megöleltem.

- Rendben - törölte le a könnyeit.

- Na, akkor szedd rendbe magad, én pedig addig felhívom Debby-t.

Kettőt csengett a telefon és már fel is vette.

- Csáó!

- Szia. Eljössz velünk a varrodába?

- Persze, de mi történt?

- Majd az úton megbeszéljük.

- Pár perc és ott vagyok - tette le a telefont.

Rebby gyorsan kész lett, én pedig közelebbről is megnéztem a ruhát. Hát... egy elég nagy lyuk volt rajta.

- És ez hogy is történt? - kíváncsiskodtam.

- Öhm.. hát.. ez úgy volt.. - kezdte - Hogy felhúztam a ruhát, meg akartam mutatni Will-nek (ő a bátyja) és megbotlottam. Gondolom beleakadt valamibe.

- Értem - nevettem fel.

Ezután Deb meg is érkezett, úgyhogy elindultunk.

- Szóval meg lehet varrni? Sürgős - kérdeztem, miután megmutattuk a ruhát.

- Szeretnétek, hogy most megvarrjam?

- Igen, az nagyon jó lenne. - mosolyogtam a nőre - Köszönjük.

Szinte pár pillanat alatt kész lett. Kifizettük és már mentünk is. Út közben felvetettem azt az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk cukrászdába. Persze díjazták az ötletemet. Olyan 4 óra körül lehetett, amikor hazaértünk. Mondtam a csajoknak, hogy jöjjenek hozzám, úgy is onnan indulunk. :)