7. rész

Mivel még csak 2 óra körül járt az óra, gondoltam ki kéne találni valami programot. Felhívom a csajokat, hogy nem-e lenne kedvük elmenni vásárolgatni. Miközben kicsengett a telefon, felmentem a szobámba és előkerestem egy táskát.
- Szia, Tif. Arra gondoltam, elmehetnénk egy kicsit vásárolgatni négyesben. Mit szólsz hozzá? - hadartam el mondanivalómat.
- Szia, Jessy. Szerintem jó ötlet, már felhívtad Debby-t és Rebecca-t? - kérdezte.
- Nem, de felhívom őket. Akkor gyere hozzám. Várlak, szia. - tettem le a telefont.
Felhívtam másik kettő barátnőmet, de sajnálattal közölték mindketten, hogy nem tudnak jönni, így csak ketten megyünk Tifanny-val. Felöltöztem egy normálisnak mondható öltözékbe - ma már másodszor - és lementem a lépcsőn. Tif már lent várt és gyönyörű volt.
- Szia csajos! Csodálatosan szép vagy! - öleltem meg.
- Szia, Jess. Te sem panaszkodhatsz. - ölelt vissza.
- Na gyerünk, mert sosem végzünk. - kacsintottam.
Elindultunk és körülbelül negyed óra után ott is voltunk a legközelebbi plázánál. Megrohamoztuk a legelső boltot és szétváltunk. Fanny ment partis rucikat nézni, én pedig többnyire mindent. Találtam nagyon szépeket, amikkel elmentem a próbafülkébe.
- Szerinted milyen? - mentem ki barátnőm elé egy piros rövidnadrágban.
- Le vagyok nyűgözve. - mondta. - Mindenféleképpen vedd meg.
- Oksi.
Rengeteget keresgéltünk még, de voltak olyan ronda ruhák is, hogy inkább nem mondanék rájuk semmit.. Én ezeket vettem:

Tifanny meg ezeket:

- Mi lenne, ha elmennénk a Starbucks-ba? - vetettem fel az ötletet.
- Mért is ne? - értett egyet.
Így is tettünk, elmentünk a Starbucks-ba.
- Sziasztok! Mit kértek? - kérdezte az eladó, mikor odaértünk.
- Szia. Én egy Cappucino-t kérek.
- Én pedig egy Vanilla Latte-t. - mondta el kívánságát Tif is.
- Rendben. Mindjárt viszem.
- Köszönjük. - feleltem és leültünk egy asztalhoz.
Mindig imádok idejárni, mert tökéletes a kiszolgálás és még finom is.
- Szóval.. Mesélj, mi van Justin-nal? - kérdezte kaján vigyorral.
- Ugye ma eljött értem és elvitt egy gyönyörű helyre... - kezdtem és csak mondtam, mondtam és mondtam.
- Tyűhaaa.. Ez nem semmit, alakul ez. - röhögött.
- Ebben a pillanatban nem látnám helyesnek, ha több lenne, mint barátság. Talán a későbbiekben, de nem valószínű az ő részéről. - osztottam meg vele elméletem. - Szerintem. - tettem hozzá.
Közben meghozta a kiszolgáló a kávénkat.
- Figyelj. Én nem ismerem személyesen Juss-t, de azt tudom, hogy tökéletes pár lennétek. A te döntésed, nekem teljesen mindegy, csak boldog légy. - mosolygott és én viszonoztam.
Egy órát még biztos dumcsizhattunk, aztán fizettünk és hazaindultunk. Nagyon jó volt megint kicsit kettesben lenni Fanny-val. Mindig megnevettet és el kell mondjam, nagyon hiányzott. Emlékszem, mikor megfogadtuk, hogy legjobb barátnők leszünk, és remélem ez nem változott.
"Már több, mint 10 éve történt ez. Tél volt, nagyon hideg. Kint szánkóztunk, hógolyóztunk meg ilyenek... Négyen voltunk: Tifanny, Rebecca, Debby és én. Iszonyatosan szép volt, minden tiszta fehér és még mindig esett.
- Csinálunk hóangyalkát? - kérdezte Debby.
- Csináljuk! - vágtuk rá egyszerre és már a földön voltunk.
Tudjátok, mindenkinek volt ilyen kis overálja, így nem tudott belülről vizes lenni a ruhánk. Tif-nek piros volt, Rebby-nek fekete, Deb-nek fehér, nekem pedig türkizkék. Még mindig kint ökörködtünk, amikor jött egy autó és Rebecca rosszkor volt rossz helyen. Elütötte, aztán elhajtott. Rögtön hívtuk a szülőket és mentünk be a sürgősségire. Szerencsére nem lett komolyabb baja. Pár nap múlva bementünk hozzá. Beszélgettünk, mikor megszólalt Fanny, aki egészen idáig csendben volt.
- Lányok, leszünk legjobb barátnők? - kérdezte félénken és tartotta kisujját.
- Legjobb Barátnők Örökké. - fogadtuk meg és megráztuk kisujjunkat."
- Mi a baj, drágám? - nézett rám barátnőm.
- Semmi, semmi, csak.. tudod, eszembe jutott a fogadásunk, hogy legjobb barátnők leszünk. Mond, így van ez még? - kérdeztem félve és könny szökött a szemembe.
- Jaj, hát persze. - tartotta vissza ő is könnyeit és megölelt.
- Szeretlek, Tifanny Adams.
- Én is.
Mikor megérkeztünk, én hazamentem, Tif pedig elhajtott. Alig értem be az ajtón, kaptam egy sms-t. Justin-tól jött.

"Szia, Jessy. Ma lesz egy nagy buli az egyik haveroméknál. Lenne kedved eljönni? Várom válaszod. Csókollak. xx J"

6. rész

 Reggel, mikor felkeltem, az első gondolatom Justin volt. Nem értettem, hogy mit akarna pont tőlem? Vagy, ha nem akar semmit, akkor miért adta meg a számát? Minden mindegy alapon, felhívom. Miközben ezen gondolkoztam, elmentem megcsinálni a reggeli teendőimet. Mint minden nap, lementem köszönteni anyáékat. Minden ugyanolyan volt, de mégsem.... Igen, tudom, hogy sokszor írom le a "minden' szót, de valami nem stimmelt.
- Jó regge... -értem le a lépcsőn, de megakadtam. - Tifanny! - ugrottam a nyakába.
- Szia, Jess! Rég láttalak. Nagyon megváltoztál! - nézett végig rajtam ámultan.
- Köszönöm, de hogyhogy itt vagy?
- Hát azt még én sem tudom. Csak, gondoltam meglátogatom a barátnőimet. - mosolygott és én is ugyanígy tettem.
- Figyelj! Mi lenne, ha elkészülnék és meglepnénk Rebby-éket? De, mért nem szóltál, hogy jössz?
- Ez nagyon jó ötlet! - csillant fel a szeme. - Ja, és azért nem, mert meg akartalak lepni!
Csináltam Tif-nek és magamnak reggelit és leültem az asztalhoz. Evés közben sztorizgattunk. Nagyon sokat mesélt Londonról. Szerinte irtóra tetszene nekem, mert sok bolt van.:D Most mért, nem is vagyok olyan vásárlás függő! Na, jó. Talán egy kicsit. Alig akarta elhinni a Justin-os sztorit. (Persze, elmeséltem neki!) ;) Biztosítottam róla, hogy, ha úgy lesz, ő is fog vele találkozni. Nagy rajongók vagyunk. Vagyis ez hülyeség, mert a rajongó és a Belieber nem ugyanaz. Mi büszke Belieberek vagyunk. <3
- Nagyon finom volt a reggeli! - köszönte meg Fanny.
- Ó, hát tudom. Én tudom a legfinomabb tükörtojást csinálni! - hülyültem.
- A kis egós! - szívattuk tovább egymást.
- Felmegyek és összekapom magam.
A szobámban előkerestem a táskám kihalászva belőle a mobilom. Tárcsáztam a számot, alig csengett párat és fel is vette:
- Hello, Justin Drew Bieber.
- Szia, Jessy Carter -köszöntem illetődötten. - Emlékszel?
- Ó... Szia, Jess! - váltott át másik hangnemre.
- Szerintem beszélnünk kéne. Mikor érsz rá?
- Hát, délelőtt van egy-két elintéznivalóm, de délben ráérek. Ha elmegyek érted, úgy jó? - halványan elmosolyodtam, a szívem pedig hevesen vert.
- Persze. - mondtam és lediktáltam a címet.
Miután lerakta, összeszedtem a cuccomat és lementem a lépcsőn.
- Képzeld, most beszéltem Justin-nal.
- És? Mit mondott? - érdeklődött.
- Ma délben eljön értem! - ugrándoztam.
- Hó-hó... Randiztok? - nyílt tágra a szeme.
- Dehogy! Csak... csak beszélgetünk. - füllentettem elég rosszul.
- És még higgyek is neked? Minek nézel te engem? Madárnak?
- Igen, higgy! Én csak beszélgetni akarok.
- Látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy! - mondta, én meg vörösödve fejeztem ki nemtetszésemet.
- Hagyjuk ezt a témát! Inkább menjünk Rebeccá-ékhoz és hozzáteszem nem lehet olyan emberbe szerelmesnek lenni, akit nem is ismersz! - legyintettem.
Miután odaértünk, Debby nyitott ajtót.
- Tifanny! - ugrott meglepődve a nyakába. - De rég láttalak! Hogyhogy itt vagy?
- Hát eljöttem meglátogatni titeket, és tényleg rég találkoztunk.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Gyere, menjünk inkább be!
A szobába Reb is ugyanígy tett. A nyakába ugrott, köszöntötte, megkérdezte, hogy mért jött. Tif mindent elmesélt. Újra együtt a megszokott, négyes csapat! Annyira örülök. <3 A gondolatmenetemet megzavarta egy másik. Basszus! Mennyi az idő? 11:30.
- Csajok! Rohanok! Randim van, vagyis.. Justinnal találkozom, ööö... mindegy, majd beszélünk! Sziasztok. - rontottam ki az ajtón.
El fogok késni! Bár, az nem lehet, ő jön értem.Na, mindegy. Akkor sem fogok elkészülni. Miután hazaértem, lefürödtem, felöltöztem és raktam fel egy kis sminket.
Csengettek.
- Szia - nyitottam ki az ajtót.
-Szia, Jessy - ölelt meg (!!!) - Indulhatunk? - kérdezte olyan oltárian cuki mosollyal, hogy belevörösödtem.
- Persze - mondtam, így elindultunk. - Hova is megyünk?
- Majd meglátod. - kacsintott és bekötötte a szemem.
"Okéé...." Gondoltam magamban. Biztos valami puccos helyre megyünk, mert mégis csak egy sztár. Körülbelül egy fél órás út lehetett, amit végig is beszéltünk. Megtudtam róla pár dolgot, persze jó értelemben. Van valami ebben a fiúban. Titokzatos, de mégis csodálatos. Időközben megérkeztünk, de nem olyan helyre, amire én vártam. Egy gyönyörű hasadék szélénél állt meg az autó. Justin illedelmesen kinyitotta az ajtót én pedig kiszálltam belőle. 
- Wáó, ez de gyönyörű! - ámultam, Juss meg csak mosolygott rajtam.

- Igen, szerintem is. Ide szoktam kijönni, ha valami bánt vagy csak egyszerűen egyedül szeretnék lenni. - mesélte.

- És akkor hogyhogy ezt most megmutatod nekem? - vetődött fel bennem a kérdés.
- Nem tudom, de azt éreztem, hogy most ide kellett jönnünk. - meglepődtem mondatán.
- Szerintem térjünk rá arra a dologra, amiért jöttünk. - kezdtem bele. - Miért adtad meg a telefonszámod?
- Most lehet nevetségesnek fog hangzani, de nem tudom ezt sem. Tudod, anya mindig arra tanított, hogy a szívemre hallgassak. Most is így tettem, mert szerintem egy gyönyörű lány vagy és különös érzés fogott el, mikor találkoztunk. - rám nézett és egy csábító mosolyt hagyott, amibe persze belevörösödtem.
- Értem. Mindenesetre örülök, hogy így történt. - néztem rá.
- Én is így gondolom. - nevetett fel. - Bocsi, de én kezdek éhes lenni, nem megyünk el valamerre?
- Menjünk, én is éhes vagyok. - röhögtem.
Beültünk az autóba és most már egy étterembe mentünk. Nagyon szép volt belülről és kívülről is. Rendeltünk a sok finomság közül és míg vártuk, hogy kihozzák egy csomót nevettünk és beszélgettünk. Egyszerűen csodálatos ez a fiú. Amiken keresztül ment és hogy most itt áll.. nem tudok rá mit mondani. Mikor hazaértünk megint kinyitotta nekem az ajtót és elköszöntünk.
- Hát akkor, szia Justin! - mosolyogtam zavartan.
- Szia, Jessy! - köszönt el ő is és nyomott egy puszit az arcomra.
Beült a kocsiba és elhajtott. Én meg csak álltam az ajtó előtt fülig érő vigyorral, mint aki most nyert a lottón.

Fontos!

Sziasztok! Gondolom látjátok, hogy már régen nem frissítettem. Ez egyrészt azért volt mert nem volt időm. Másrészt nem nagyon nézitek az oldalt. El kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e folytatni.:( Arra jutottam, hogy folytatom, de csak akkor, ha kapok visszajelzéseket! Így mostantól 1 megjegyzés után rakok ki következő részt. (Jöhet építő kritika is.) Úgyhogy remélem érdeklődtök még a blog iránt :) Most megyek és várom a megjegyzéseket. :) xxx. Jessy

5. rész

 Gondoltam, miközben a lányok csinálják a sminkjüket, felöltözök:

- Rebecca, Debby, milyen? - kérdeztem, miután kijöttek a fürdőből.

- Csodálatos - ámultak, én pedig rájuk mosolyogtam.

- Akkor öltözzetek fel, én meg megcsinálom sminkem - adtam ki az utasításokat.

- Igenis, kapitány! - tartották a szemük fölé a kezüket, de nem bírtuk sokáig nevetés nélkül, így pillanatok alatt zengett tőlünk az egész ház.

Miután kész lettem a sminkkel és a barátnőim is az öltözködéssel, kivasaltam mindhármunk haját.

- Gyönyörűek vagytok - léptünk az ajtóhoz.

- Köszi - mondták egyszerre - De te sem vagy kispályás.

- Lányok készen vagytok? - ért le apa a lépcsőről.

- Igen, mehetünk.

- Rendben - nyitotta ki az ajtót, mint a hercegnőknek.

Az utat végigbeszéltük, vagyis öhm... végigordítottuk. :D Elénekeltük a Beauty and a beat-et, az All around the World-öt és a Boyfriend-et. Azt hiszem, apa kis híján megsüketült tőlünk. Egyrészt, mert ordítottunk, másrészt meg totál hamisak voltunk. Aztán álmodoztunk egy kicsit és már meg is érkeztünk. Ekkora tömeget még életemben nem láttam. Az épületet alig lehetett látni, a lányok csak sikítottak és sikítottak. Elköszöntünk aputól és kiszálltunk a kocsiból. Kb. 20 percig tolongtunk (többnek tűnt), miután odajutottunk az ajtóhoz.

- Jegyeket! - mondta mogorván a biztonsági őr.

Felmutattuk azokat és bejutottunk. De... megtorpantunk. Olyan óriási volt a stadion, hogy hirtelen azt sem tudtuk, biztos ide kellett-e jönni.

- Csajok, szerintetek biztos ez az? - kérdeztem, gombóccal a torkomban. Ők sem voltak valami fényesen, ezért megfogtam a kezüket és elvonszoltam őket a saját sorunkba.

- Jól vagytok? - kérdeztem, mert olyan fehérek voltak, mint a fal.

- Igen, persze, csak kiszáradtam - mondta Deb és odanyomtam a kezébe egy üveg vizet.

- Nézzétek - kaptam a fejem a kivetítő felé - Már csak 1 perc!

Mindannyian visszaszámoltunk. És... elkezdődött. Jussy a nagy szárnyon jött le. Mindenki sikított, Justin pedig mosolygott. Elkezdődött az első szám, az All around the World. Persze, hogy mindenki ismerte. Ezután jött a következő szám, és így tovább. Elérkezett a One less lonley girl ideje. Megpillantottam egy nőt és egy férfit, akik mentek a székek körül. A nő szeme megállapodott a mi kis társaságunkon, és elindultak felénk. Én rögtön tudtam, hogy mi lesz. A csajok észre sem vették őket, csak amikor elénk értek.

- Fel akarsz menni a színpadra? - kérdezte a nő... tőlem?!

- I-i-igen- kerestem a szavakat. A lányok még mindig nem értették. - OLLG lettem! - sikítottam, és most már a lányok is értették. Azt hiszem, nagyon irigyek voltak, de örültek.

Elkísértek a színfalak mögé, de én még mindig nem hittem el. "Komolyan OLLG lettem?" - kérdeztem magamtól.

- Gyere - fogták meg a kezem a táncosok, miközben húztak fel a színpadra.

- "One less lonly girl..." - énekelte Juss, és pedig felültem az emelvényre.

Justin odahajolt hozzám, simogatta az arcom és a fejemre tette a koszorút. Én meg nem tudtam elnyelni a könnyeimet. Folyamatosan ölelgetett és csak nekem énekelt.

- Mi a neved? - kérdezte, mert vége lett a számnak.

- Jessy.

- Tapsoljuk meg Jessy-t! - megfogta a kezem és lekísért a színpadról. Valamit mondott még a biztonságiaknak, de sajnos nem értettem. Nem sokkal később minden világossá vált, mert nem engedtek el.

- Várd meg, itt, a koncert végét! - mondták elég gorombán.

- Mi-miért? - kérdeztem a sírás szélén állva.

- Mert valaki akar veled beszélni - és, azt hiszem, világossá vált.

Vége lett a koncertnek, Justin elköszönt a rajongóktól és odajött hozzám. Úristen, úristen, úristen! Nyugi, Jess, Nyugi!

- Szia, Jessy. Ugye? - köszöntött és megölelt. A pulzusom az egekbe szökött és a fülemben dobogó vértől alig hallottam valamit.

- Szia, Justin - köszöntem vissza neki folyamatosan vigyorogva. Ezt még mindig nem hiszem el!

- Kérsz egy képet vagy egy autogrammot?

- Persze, mindkettőt - mondtam elképedve, és alig tudtam megállni a saját lábamon. Odaadtam neki a telefonomat.

- Tessék - nyújtotta vissza a telefont és az aláírt lapot.

- Köszönöm.

- Szia, Jess. Remélem még találkozunk.- kacsintott rám és elment.

- Szia. Én is nagyon remélem.

Kiverekedtem magam a tömegből és megpillantottam kint Reb-et és Debby-t.

- Élőben is olyan helyes? Milyen volt közelről látni? Vagy kaptál autogrammot? És képet? - kérdezősködtek, de még oda sem értem.

Minden egyes részletet elmeséltem nekik, de nem hittek nekem. Vagyis nem akartak. Felhívtam apát, hogy jöjjön értünk, mert végeztünk. Negyed óra múlva ott is volt.

- Milyen volt? - kérdezte apu, miután elindultunk.

- OLLG lettem!!! - sikongattam, apu pedig elképedt. Persze, hogy tudta miről van szó!

Az egész utat végigbeszéltem. Amikor hazaértünk, beszámoltam anyáéknak is. Felmentem a szobámba, lepakoltam és megnéztem a képet, meg az aláírást.

- Te jó ég! - és lefagytam. - Ezt nem hiszem el! Ráírta a telószámát is? Ilyen nincs! - nem hittem a szememnek. Megadta a számát is? Na, jó. Ezt még Rebby-éknek sem mondhatom el. Kinyírnának. Vettem egy jó forró fürdőt és befeküdtem az ágyamba. Nagyon sokat gondolkoztam a mai napon, de fáradt voltam, így elaludtam.

4. rész

 Reggel már 7-kor fent voltam. "Ez lesz életem legjobb napja!", gondoltam. Lecsoszogtam a konyhába köszönteni apáékat.
- Jó reggelt - mosolyogtam.
- Szia. Hogy-hogy már ilyen korán fent vagy? - érdeklődött apu.
- Hát.. nem bírtam aludni.
- Megértjük - mondták egyszerre.
- Nézd Jessy! - mutatta felém a rajzát Hannah - Szép lett?
- Igen, gyönyörű! - adtam egy puszit a homlokára és megöleltem - Mi a reggeli?
- Csináltam neked szendvicset, mert be kell mennem az irodába. Szia, kicsim! - adott puszit a homlokomra.
- Szia, anya! - köszöntem el tőle, de utánakiáltottam - És köszi a szendvicset!
Öntöttem magamnak narancslevet és felvittem a szendviccsel együtt a szobámba. Lehuppantam a babzsákfotelembe, bekapcsoltam a tabletet és enni kezdtem. Felmentem Facebbokra, Twitterre, Tumblr-re, de az mind unalmas volt, így, hát kiléptem. Benyomtam az As long as you love me-t és gondolkoztam. Nem sokkal később jött egy üzenet Reby-től: "S.O.S. Gyere át!!" Visszaírtam neki: "5 perc és ott vagyok." Gyors elkészültem és mivel gyönyörű idő volt kint, ezeket választottam:

Felöltöztem és rohantam Reb-ékhez. A tesója nyitott ajtót.

- Sziaaaaa.. - nyújtotta el a mondat végét.

- Szia. Gyorsan engedj! Sürgős!!!

Már azt hittem, hogy valami nagyon komoly baj van, de szerencsére nem az volt. Vagyis szerintem...

- De jó, hogy itt vagy - könnyebbült meg Rebecca.

- Mi a baj?

- Elszakadt a ruhám - mondta és könny szökött a szemébe - Akkor este mibe fogok menni?

- Először is, ne sírj! - nyugtattam - Már azt hittem, hogy világméretű probléma van. Figyelj! Elmegyünk megvarrattatni, de, ha mégsem sikerül, akkor másba jössz - mosolyogtam és megöleltem.

- Rendben - törölte le a könnyeit.

- Na, akkor szedd rendbe magad, én pedig addig felhívom Debby-t.

Kettőt csengett a telefon és már fel is vette.

- Csáó!

- Szia. Eljössz velünk a varrodába?

- Persze, de mi történt?

- Majd az úton megbeszéljük.

- Pár perc és ott vagyok - tette le a telefont.

Rebby gyorsan kész lett, én pedig közelebbről is megnéztem a ruhát. Hát... egy elég nagy lyuk volt rajta.

- És ez hogy is történt? - kíváncsiskodtam.

- Öhm.. hát.. ez úgy volt.. - kezdte - Hogy felhúztam a ruhát, meg akartam mutatni Will-nek (ő a bátyja) és megbotlottam. Gondolom beleakadt valamibe.

- Értem - nevettem fel.

Ezután Deb meg is érkezett, úgyhogy elindultunk.

- Szóval meg lehet varrni? Sürgős - kérdeztem, miután megmutattuk a ruhát.

- Szeretnétek, hogy most megvarrjam?

- Igen, az nagyon jó lenne. - mosolyogtam a nőre - Köszönjük.

Szinte pár pillanat alatt kész lett. Kifizettük és már mentünk is. Út közben felvetettem azt az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk cukrászdába. Persze díjazták az ötletemet. Olyan 4 óra körül lehetett, amikor hazaértünk. Mondtam a csajoknak, hogy jöjjenek hozzám, úgy is onnan indulunk. :)

3. rész

 Reggel későn ébredtem. Ez annak köszönhető, hogy csak későn tudtam elaludni. A gondolatok cikáztak az agyamba: milyen lesz a koncert? Vajon lehetek OLLG? Vagy egyáltalán bejutunk? Észre fog venni? Reggelre úgy nézhettem ki, mint egy félőrült. A hajam összekócolódott és hulla sápadt volt az arcom. Elmentem rendbe szedni magam és felöltöztem:

Lementem, de nem találtam sehol apuékat. Ez fura, Hannah sincs itthon. Felhívtam őket.

- Szia. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia, drágám. Apáddal el kellett intéznünk egy-két dolgot, a húgodat meg elvittük a barátnőjéhez.

- Rendben. Mikor jöttök?

- Majd csak este, de most le kell tennem. Szia.

- Szia.

Készítettem magamnak egy szendvicset (hmm, nyami) és felmentem a szobámba. Belehuppantam a babzsákfotelembe, miközben bekapcsoltam a tabletem. Felnéztem Facebookra: jött 5 üzenetem (mind "Boldog Születésnapot" kívánság) és 29 értesítésem (woow). Mindre válaszoltam, meg megnéztem pár Justin-os képet, de nem volt sok érdekesség, ezért kiléptem. Rámentem a Youtube-ra, betettem a Believe albumot és gondolkoztam. Igen, a koncerten. Egy jó idő telhetett el, mert megszólalt a telefonom és mikor ránéztem elképedtem. Délután 2 óra?! Felvettem és beleszóltam:

- Szia! Nagyon sürgős!! Mit vegyek fel holnap? Nincs semmi ruhám.. - hallottam Rebby kétségbeesett hangját.

- Szia, Reb. Figyelj, semmi gond. Átmegyek, és, ha végképp nem találunk megfelelő ruhát, elmegyünk, megnézünk pár butikot. Rendben? - nyugtattam, azt hiszem, sikeresen.:)

- Oké, oké. Akkor jössz?

- Persze. 10 perc és ott vagyok. - tettem le a telefont.

Na, barátnőmnek segítség kell.(: De én szívesen segítek, hisz ezért vagyunk legjobb barátnők, nem? Lementem a lépcsőn, bezártam az ajtót, és elindultam Reby-ékhez. Az anyja nyitott ajtót.

- Szia, Jessy. - mosolygott.

- Csókolom. Rebecca? - mosolyogtam vissza.

- Bent van, menj be hozzá.

- Rendben.

Benyitottam, de csak egy nagy kupac ruhát láttam. Rebby-t sehol.

- Reb? - kiáltottam.

- Jess? Itt vagyok lent. - hallottam egy hangot, azt hiszem... a kupac alól.

- Gyere, segítek. - nyújtottam a kezem.

- Köszi.

- Találtál már valamit?

- Semmit. Akkor megyünk?

- Igen. Szedd rendbe magad és indulhatunk :) - mosolyogtam rá.

Gyorsan kész is lett.

- Gyönyörű vagy. - dicsértem meg.

- Köszönöm - mondta vörösödve.

Egész úton beszélgettünk. Én megkérdeztem, hol van Debby. Ő elmondta, hogy elmentek meglátogatni a nagyiját. Kibeszéltünk fiúkat, lányok. Nagyon sokat nevettünk.

- Itt jó lesz? - mutattam az üzletre.

- Tőlem.

Miután másfél órán át bolyongtunk a sorok között, azt hiszem, megtaláltuk a ruhánkat.

- Milyen? - állt meg előttem Reb, én pedig elképedtem - Ennyire rossz?

- Dehogyis! Ez gyönyörű! - ő pedig rám mosolygott.

Én is felpróbáltam az enyémet.

- És az enyém milyen?

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm :) - mosolyogtam rá.

Megvettük a ruhákat és hazamentünk. Én nagyon kifáradtam, így mondtam Rebeccá-nak, hogy hazamegyek.

-Szia! Holnap találkozunk! 6-ra gyertek Debby-vel hozzánk. - adtam ki az utasításokat.

Otthon vettem egy dinnyeillatú habfürdőt, megmostam a hajam, megszárítottam, bedobtam magam az ágyba és mély álomba borultam.

2. rész

- Áááááááááááááááá! Ezt nem hiszem el! - vettem ki belőle a... koncertjegyeket!!!

- Örülünk, hogy tetszik.

- Még, hogy tetszik? Ti vagytok a legjobb szülők! - öleltem meg őket, de még mindig a sokk hatása alatt voltam.

Ez most komoly? Vettek nekem 3 Justin koncertjegyet? Ez volt a legnagyobb álmom és most megvalósult!! Kétség nem fér hozzá, hogy ők a legjobb szülők. Most nem csak ezért, hanem úgy általában. Minden szülinapom jó volt, de ez... ez fantasztikus. Míg ezen járt az eszem, jött egy új gondolat. A francba! Most azért vettek nekem hármat, mert ők jönnek velem? Mert persze, szívesen megyek velük, de hogy fog esni Deb-nek és Rebeccá-nak? Gondoltam, inkább megkérdezem.

- Anya!? - kezdtem.

- Igen, kicsim?

- Hát.. öhm.. hogy-hogy három jegyet vettetek? - kérdeztem félelemmel a hangomban.

- Nem hárman vagytok? Debby, Rebecca és te. - mosolygott.

- Köszönöm - és könny szökött a szemembe.

Felszaladtam a szobámba, kifújtam az orrom, rendbe szedtem magam és felhívtam a barátnőimet.

- Szia, Jess! - köszöntöttek vidáman - Mi a baj?

- Sziasztok. Nincs semmi baj! Csak.. találkoznunk kell!! - sikítottam a telefonba, azt hiszem, úgy, hogy kissé megsüketültek.

- Jó, jó. Csak ne visíts!! Elmondod most vagy várjunk még egy kicsit? - érdeklődtek.

- Inkább majd, ha találkozunk!

- Jó, akkor 13:30?

- Igen. Sziasztok - és leraktam a telefont.

Megnéztem az órámat és egy órát mutatott. Hogy elszaladt az idő.. Szóltam anyáéknak, hogy nemsokára elmegyek. Elkészültem (lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, felöltöztem). Lesiettem a lépcsőn és elköszöntem anyáéktól.

- Vigyázz magadra! - kiáltott utánam anyu.

Ahogy odaértem Debby-ékhez, becsengettem. Rebecca bátyja nyitott ajtót. Nem lepődtem meg, hisz mindig ott van.

- Szia, Jessy. - köszöntött.

- Szia! Lányok itthon vannak?

- Igen, gyere be.

- Köszi.

Bekopogtam Deb szobájába s bementem.

- Sziasztok!! - ugrottam a nyakukba.

- Szia - mondták együtt, de láttam rajtuk, hogy nagyon meglepődtek - Mi az a nagyon fontos dolog?

- Képzeljétek, - kezdtem sikítva - koncertjegyeket kaptam!!

- Tényleg? - kérdezték tágra nyílt szemekkel.

- Igen. Holnapután megyünk Justin koncertre!!

- Hárman??

- Igen, hárman.

- Ááááááááááá! - most már mind hárman sikítottunk.

Még sokáig beszélgettünk, nem mentünk sehova. Kaptam tőlük ajándékot is.(:

- Lányok, nekem mennem kell. Majd beszélünk. - köszöntem el tőlünk - Sziasztok! - öleltem meg őket.

Miután hazaértem, vettem egy jó forró fürdőt és befeküdtem az ágyba. Jó hosszú napnak néztem elébe. Sok gondolat kavargott a fejembe.. Lassan elaludtam.

1. rész

 Elég izgatott voltam a mai nap miatt, ezért korán ébredtem. Nálam már rutin, hogy, ha van valami fontos dolog másnap, akkor korán kelek. Így volt ez ma is. Megnéztem az órámat. 7:15. Elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam: megmostam az arcom, fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. Ezt a szettet vettem fel:

Már a lépcsőn éreztem a finom illatokat. Anya szeret már reggel főzni. Mivel tudja, hogy ma van a születésnapom (mért ne tudná), tojásrántottát készített. A kedvencem.♥ Nyami. Leértem a lépcsőről és megpillantottam a családomat. Anya főzött, apa pedig anya főztjét kóstolgatta. Hannah a tévé előtt ült és mesét nézett.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket.

- Felébredt a mi kis szülinaposunk! - mondta anya és apa.

- Látom, te már reggel formában vagy. - szóltam oda anyának és már szedtem is a reggelimet.

Éppen a gondolataimba merültem, amikor csörgött a telefonom.

- Boldog szülinapoooooooooot! - üvöltötték a telefonba.

- Óóóó, nem feledkeztetek meg? Köszönöm.♥ - mondtam Rebeccá-nak és Debby-nek.

- Dehogy felejtettük el, - kezdték - mit szólnál hozzá, ha elmennénk ma valahova? Meg van egy kis meglepetés számodra.

- Persze. Mikor találkozzunk?

- 13:30? - kérdezte Rebbi.

- Akkor gyertek hozzám - mondtam és letettem a telefont.

Eközben megettem a rántottát.

- Köszönöm, anya. Isteni volt, mint mindig - nyomtam puszit az arcára.

- Drágám! - kiáltott le apa az emeletről.

- Igen?- kérdeztem.

- Lenne számodra valami!

- Mi? - kíváncsiskodtam.

- Gyere fel a szobádba és odaadjuk!

- Oké.

Most már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az. Felbaktattam a lépcsőn, végigmentem a folyosón és benyitottam a szobámba. Ott állt anya, apa és Hannah.

- Boldog Születésnapot! - mondták egyszerre és felém nyújtottak egy csomagot.

- Köszönöm.:) - vettem el tőlünk, nem is sejtve, mi lehet benne.

- Áááááááááááááááááá! Ezt nem hiszem el!! - vettem ki belőle a.....

Bevezetés

 Jessy Carter vagyok, 19 éves és Canadában lakom a szüleimmel. Van egy húgom, akit imádok.
 Átlagos lány vagyok, 3 igazi barátnővel, de ezen kívül még vannak haverjaim. Hát igen. Ha valaki azt hiszi, hogy tökéletes életem van, nagyon félrenézte. :) Amint mondtam, van 3 barátnőm, de csak 2 lakik Canadában, amit nagyon sajnálok. :( Nekünk, hármunknak nagyon szoros kapcsolatunk van. Ami csak annyit foglal magába, hogy mindent elmondunk egymásnak, megbeszélünk vagy kibeszélünk dolgokat. Egy nap váratlan fordulatot vesz az életem, (jó irányba. Szerintem) és minden megváltozik.