3. rész

 Reggel későn ébredtem. Ez annak köszönhető, hogy csak későn tudtam elaludni. A gondolatok cikáztak az agyamba: milyen lesz a koncert? Vajon lehetek OLLG? Vagy egyáltalán bejutunk? Észre fog venni? Reggelre úgy nézhettem ki, mint egy félőrült. A hajam összekócolódott és hulla sápadt volt az arcom. Elmentem rendbe szedni magam és felöltöztem:

Lementem, de nem találtam sehol apuékat. Ez fura, Hannah sincs itthon. Felhívtam őket.

- Szia. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia, drágám. Apáddal el kellett intéznünk egy-két dolgot, a húgodat meg elvittük a barátnőjéhez.

- Rendben. Mikor jöttök?

- Majd csak este, de most le kell tennem. Szia.

- Szia.

Készítettem magamnak egy szendvicset (hmm, nyami) és felmentem a szobámba. Belehuppantam a babzsákfotelembe, miközben bekapcsoltam a tabletem. Felnéztem Facebookra: jött 5 üzenetem (mind "Boldog Születésnapot" kívánság) és 29 értesítésem (woow). Mindre válaszoltam, meg megnéztem pár Justin-os képet, de nem volt sok érdekesség, ezért kiléptem. Rámentem a Youtube-ra, betettem a Believe albumot és gondolkoztam. Igen, a koncerten. Egy jó idő telhetett el, mert megszólalt a telefonom és mikor ránéztem elképedtem. Délután 2 óra?! Felvettem és beleszóltam:

- Szia! Nagyon sürgős!! Mit vegyek fel holnap? Nincs semmi ruhám.. - hallottam Rebby kétségbeesett hangját.

- Szia, Reb. Figyelj, semmi gond. Átmegyek, és, ha végképp nem találunk megfelelő ruhát, elmegyünk, megnézünk pár butikot. Rendben? - nyugtattam, azt hiszem, sikeresen.:)

- Oké, oké. Akkor jössz?

- Persze. 10 perc és ott vagyok. - tettem le a telefont.

Na, barátnőmnek segítség kell.(: De én szívesen segítek, hisz ezért vagyunk legjobb barátnők, nem? Lementem a lépcsőn, bezártam az ajtót, és elindultam Reby-ékhez. Az anyja nyitott ajtót.

- Szia, Jessy. - mosolygott.

- Csókolom. Rebecca? - mosolyogtam vissza.

- Bent van, menj be hozzá.

- Rendben.

Benyitottam, de csak egy nagy kupac ruhát láttam. Rebby-t sehol.

- Reb? - kiáltottam.

- Jess? Itt vagyok lent. - hallottam egy hangot, azt hiszem... a kupac alól.

- Gyere, segítek. - nyújtottam a kezem.

- Köszi.

- Találtál már valamit?

- Semmit. Akkor megyünk?

- Igen. Szedd rendbe magad és indulhatunk :) - mosolyogtam rá.

Gyorsan kész is lett.

- Gyönyörű vagy. - dicsértem meg.

- Köszönöm - mondta vörösödve.

Egész úton beszélgettünk. Én megkérdeztem, hol van Debby. Ő elmondta, hogy elmentek meglátogatni a nagyiját. Kibeszéltünk fiúkat, lányok. Nagyon sokat nevettünk.

- Itt jó lesz? - mutattam az üzletre.

- Tőlem.

Miután másfél órán át bolyongtunk a sorok között, azt hiszem, megtaláltuk a ruhánkat.

- Milyen? - állt meg előttem Reb, én pedig elképedtem - Ennyire rossz?

- Dehogyis! Ez gyönyörű! - ő pedig rám mosolygott.

Én is felpróbáltam az enyémet.

- És az enyém milyen?

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm :) - mosolyogtam rá.

Megvettük a ruhákat és hazamentünk. Én nagyon kifáradtam, így mondtam Rebeccá-nak, hogy hazamegyek.

-Szia! Holnap találkozunk! 6-ra gyertek Debby-vel hozzánk. - adtam ki az utasításokat.

Otthon vettem egy dinnyeillatú habfürdőt, megmostam a hajam, megszárítottam, bedobtam magam az ágyba és mély álomba borultam.