Fontos!

Sziasztok! Gondolom látjátok, hogy már régen nem frissítettem. Ez egyrészt azért volt mert nem volt időm. Másrészt nem nagyon nézitek az oldalt. El kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e folytatni.:( Arra jutottam, hogy folytatom, de csak akkor, ha kapok visszajelzéseket! Így mostantól 1 megjegyzés után rakok ki következő részt. (Jöhet építő kritika is.) Úgyhogy remélem érdeklődtök még a blog iránt :) Most megyek és várom a megjegyzéseket. :) xxx. Jessy

5. rész

 Gondoltam, miközben a lányok csinálják a sminkjüket, felöltözök:

- Rebecca, Debby, milyen? - kérdeztem, miután kijöttek a fürdőből.

- Csodálatos - ámultak, én pedig rájuk mosolyogtam.

- Akkor öltözzetek fel, én meg megcsinálom sminkem - adtam ki az utasításokat.

- Igenis, kapitány! - tartották a szemük fölé a kezüket, de nem bírtuk sokáig nevetés nélkül, így pillanatok alatt zengett tőlünk az egész ház.

Miután kész lettem a sminkkel és a barátnőim is az öltözködéssel, kivasaltam mindhármunk haját.

- Gyönyörűek vagytok - léptünk az ajtóhoz.

- Köszi - mondták egyszerre - De te sem vagy kispályás.

- Lányok készen vagytok? - ért le apa a lépcsőről.

- Igen, mehetünk.

- Rendben - nyitotta ki az ajtót, mint a hercegnőknek.

Az utat végigbeszéltük, vagyis öhm... végigordítottuk. :D Elénekeltük a Beauty and a beat-et, az All around the World-öt és a Boyfriend-et. Azt hiszem, apa kis híján megsüketült tőlünk. Egyrészt, mert ordítottunk, másrészt meg totál hamisak voltunk. Aztán álmodoztunk egy kicsit és már meg is érkeztünk. Ekkora tömeget még életemben nem láttam. Az épületet alig lehetett látni, a lányok csak sikítottak és sikítottak. Elköszöntünk aputól és kiszálltunk a kocsiból. Kb. 20 percig tolongtunk (többnek tűnt), miután odajutottunk az ajtóhoz.

- Jegyeket! - mondta mogorván a biztonsági őr.

Felmutattuk azokat és bejutottunk. De... megtorpantunk. Olyan óriási volt a stadion, hogy hirtelen azt sem tudtuk, biztos ide kellett-e jönni.

- Csajok, szerintetek biztos ez az? - kérdeztem, gombóccal a torkomban. Ők sem voltak valami fényesen, ezért megfogtam a kezüket és elvonszoltam őket a saját sorunkba.

- Jól vagytok? - kérdeztem, mert olyan fehérek voltak, mint a fal.

- Igen, persze, csak kiszáradtam - mondta Deb és odanyomtam a kezébe egy üveg vizet.

- Nézzétek - kaptam a fejem a kivetítő felé - Már csak 1 perc!

Mindannyian visszaszámoltunk. És... elkezdődött. Jussy a nagy szárnyon jött le. Mindenki sikított, Justin pedig mosolygott. Elkezdődött az első szám, az All around the World. Persze, hogy mindenki ismerte. Ezután jött a következő szám, és így tovább. Elérkezett a One less lonley girl ideje. Megpillantottam egy nőt és egy férfit, akik mentek a székek körül. A nő szeme megállapodott a mi kis társaságunkon, és elindultak felénk. Én rögtön tudtam, hogy mi lesz. A csajok észre sem vették őket, csak amikor elénk értek.

- Fel akarsz menni a színpadra? - kérdezte a nő... tőlem?!

- I-i-igen- kerestem a szavakat. A lányok még mindig nem értették. - OLLG lettem! - sikítottam, és most már a lányok is értették. Azt hiszem, nagyon irigyek voltak, de örültek.

Elkísértek a színfalak mögé, de én még mindig nem hittem el. "Komolyan OLLG lettem?" - kérdeztem magamtól.

- Gyere - fogták meg a kezem a táncosok, miközben húztak fel a színpadra.

- "One less lonly girl..." - énekelte Juss, és pedig felültem az emelvényre.

Justin odahajolt hozzám, simogatta az arcom és a fejemre tette a koszorút. Én meg nem tudtam elnyelni a könnyeimet. Folyamatosan ölelgetett és csak nekem énekelt.

- Mi a neved? - kérdezte, mert vége lett a számnak.

- Jessy.

- Tapsoljuk meg Jessy-t! - megfogta a kezem és lekísért a színpadról. Valamit mondott még a biztonságiaknak, de sajnos nem értettem. Nem sokkal később minden világossá vált, mert nem engedtek el.

- Várd meg, itt, a koncert végét! - mondták elég gorombán.

- Mi-miért? - kérdeztem a sírás szélén állva.

- Mert valaki akar veled beszélni - és, azt hiszem, világossá vált.

Vége lett a koncertnek, Justin elköszönt a rajongóktól és odajött hozzám. Úristen, úristen, úristen! Nyugi, Jess, Nyugi!

- Szia, Jessy. Ugye? - köszöntött és megölelt. A pulzusom az egekbe szökött és a fülemben dobogó vértől alig hallottam valamit.

- Szia, Justin - köszöntem vissza neki folyamatosan vigyorogva. Ezt még mindig nem hiszem el!

- Kérsz egy képet vagy egy autogrammot?

- Persze, mindkettőt - mondtam elképedve, és alig tudtam megállni a saját lábamon. Odaadtam neki a telefonomat.

- Tessék - nyújtotta vissza a telefont és az aláírt lapot.

- Köszönöm.

- Szia, Jess. Remélem még találkozunk.- kacsintott rám és elment.

- Szia. Én is nagyon remélem.

Kiverekedtem magam a tömegből és megpillantottam kint Reb-et és Debby-t.

- Élőben is olyan helyes? Milyen volt közelről látni? Vagy kaptál autogrammot? És képet? - kérdezősködtek, de még oda sem értem.

Minden egyes részletet elmeséltem nekik, de nem hittek nekem. Vagyis nem akartak. Felhívtam apát, hogy jöjjön értünk, mert végeztünk. Negyed óra múlva ott is volt.

- Milyen volt? - kérdezte apu, miután elindultunk.

- OLLG lettem!!! - sikongattam, apu pedig elképedt. Persze, hogy tudta miről van szó!

Az egész utat végigbeszéltem. Amikor hazaértünk, beszámoltam anyáéknak is. Felmentem a szobámba, lepakoltam és megnéztem a képet, meg az aláírást.

- Te jó ég! - és lefagytam. - Ezt nem hiszem el! Ráírta a telószámát is? Ilyen nincs! - nem hittem a szememnek. Megadta a számát is? Na, jó. Ezt még Rebby-éknek sem mondhatom el. Kinyírnának. Vettem egy jó forró fürdőt és befeküdtem az ágyamba. Nagyon sokat gondolkoztam a mai napon, de fáradt voltam, így elaludtam.

4. rész

 Reggel már 7-kor fent voltam. "Ez lesz életem legjobb napja!", gondoltam. Lecsoszogtam a konyhába köszönteni apáékat.
- Jó reggelt - mosolyogtam.
- Szia. Hogy-hogy már ilyen korán fent vagy? - érdeklődött apu.
- Hát.. nem bírtam aludni.
- Megértjük - mondták egyszerre.
- Nézd Jessy! - mutatta felém a rajzát Hannah - Szép lett?
- Igen, gyönyörű! - adtam egy puszit a homlokára és megöleltem - Mi a reggeli?
- Csináltam neked szendvicset, mert be kell mennem az irodába. Szia, kicsim! - adott puszit a homlokomra.
- Szia, anya! - köszöntem el tőle, de utánakiáltottam - És köszi a szendvicset!
Öntöttem magamnak narancslevet és felvittem a szendviccsel együtt a szobámba. Lehuppantam a babzsákfotelembe, bekapcsoltam a tabletet és enni kezdtem. Felmentem Facebbokra, Twitterre, Tumblr-re, de az mind unalmas volt, így, hát kiléptem. Benyomtam az As long as you love me-t és gondolkoztam. Nem sokkal később jött egy üzenet Reby-től: "S.O.S. Gyere át!!" Visszaírtam neki: "5 perc és ott vagyok." Gyors elkészültem és mivel gyönyörű idő volt kint, ezeket választottam:

Felöltöztem és rohantam Reb-ékhez. A tesója nyitott ajtót.

- Sziaaaaa.. - nyújtotta el a mondat végét.

- Szia. Gyorsan engedj! Sürgős!!!

Már azt hittem, hogy valami nagyon komoly baj van, de szerencsére nem az volt. Vagyis szerintem...

- De jó, hogy itt vagy - könnyebbült meg Rebecca.

- Mi a baj?

- Elszakadt a ruhám - mondta és könny szökött a szemébe - Akkor este mibe fogok menni?

- Először is, ne sírj! - nyugtattam - Már azt hittem, hogy világméretű probléma van. Figyelj! Elmegyünk megvarrattatni, de, ha mégsem sikerül, akkor másba jössz - mosolyogtam és megöleltem.

- Rendben - törölte le a könnyeit.

- Na, akkor szedd rendbe magad, én pedig addig felhívom Debby-t.

Kettőt csengett a telefon és már fel is vette.

- Csáó!

- Szia. Eljössz velünk a varrodába?

- Persze, de mi történt?

- Majd az úton megbeszéljük.

- Pár perc és ott vagyok - tette le a telefont.

Rebby gyorsan kész lett, én pedig közelebbről is megnéztem a ruhát. Hát... egy elég nagy lyuk volt rajta.

- És ez hogy is történt? - kíváncsiskodtam.

- Öhm.. hát.. ez úgy volt.. - kezdte - Hogy felhúztam a ruhát, meg akartam mutatni Will-nek (ő a bátyja) és megbotlottam. Gondolom beleakadt valamibe.

- Értem - nevettem fel.

Ezután Deb meg is érkezett, úgyhogy elindultunk.

- Szóval meg lehet varrni? Sürgős - kérdeztem, miután megmutattuk a ruhát.

- Szeretnétek, hogy most megvarrjam?

- Igen, az nagyon jó lenne. - mosolyogtam a nőre - Köszönjük.

Szinte pár pillanat alatt kész lett. Kifizettük és már mentünk is. Út közben felvetettem azt az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk cukrászdába. Persze díjazták az ötletemet. Olyan 4 óra körül lehetett, amikor hazaértünk. Mondtam a csajoknak, hogy jöjjenek hozzám, úgy is onnan indulunk. :)

3. rész

 Reggel későn ébredtem. Ez annak köszönhető, hogy csak későn tudtam elaludni. A gondolatok cikáztak az agyamba: milyen lesz a koncert? Vajon lehetek OLLG? Vagy egyáltalán bejutunk? Észre fog venni? Reggelre úgy nézhettem ki, mint egy félőrült. A hajam összekócolódott és hulla sápadt volt az arcom. Elmentem rendbe szedni magam és felöltöztem:

Lementem, de nem találtam sehol apuékat. Ez fura, Hannah sincs itthon. Felhívtam őket.

- Szia. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia, drágám. Apáddal el kellett intéznünk egy-két dolgot, a húgodat meg elvittük a barátnőjéhez.

- Rendben. Mikor jöttök?

- Majd csak este, de most le kell tennem. Szia.

- Szia.

Készítettem magamnak egy szendvicset (hmm, nyami) és felmentem a szobámba. Belehuppantam a babzsákfotelembe, miközben bekapcsoltam a tabletem. Felnéztem Facebookra: jött 5 üzenetem (mind "Boldog Születésnapot" kívánság) és 29 értesítésem (woow). Mindre válaszoltam, meg megnéztem pár Justin-os képet, de nem volt sok érdekesség, ezért kiléptem. Rámentem a Youtube-ra, betettem a Believe albumot és gondolkoztam. Igen, a koncerten. Egy jó idő telhetett el, mert megszólalt a telefonom és mikor ránéztem elképedtem. Délután 2 óra?! Felvettem és beleszóltam:

- Szia! Nagyon sürgős!! Mit vegyek fel holnap? Nincs semmi ruhám.. - hallottam Rebby kétségbeesett hangját.

- Szia, Reb. Figyelj, semmi gond. Átmegyek, és, ha végképp nem találunk megfelelő ruhát, elmegyünk, megnézünk pár butikot. Rendben? - nyugtattam, azt hiszem, sikeresen.:)

- Oké, oké. Akkor jössz?

- Persze. 10 perc és ott vagyok. - tettem le a telefont.

Na, barátnőmnek segítség kell.(: De én szívesen segítek, hisz ezért vagyunk legjobb barátnők, nem? Lementem a lépcsőn, bezártam az ajtót, és elindultam Reby-ékhez. Az anyja nyitott ajtót.

- Szia, Jessy. - mosolygott.

- Csókolom. Rebecca? - mosolyogtam vissza.

- Bent van, menj be hozzá.

- Rendben.

Benyitottam, de csak egy nagy kupac ruhát láttam. Rebby-t sehol.

- Reb? - kiáltottam.

- Jess? Itt vagyok lent. - hallottam egy hangot, azt hiszem... a kupac alól.

- Gyere, segítek. - nyújtottam a kezem.

- Köszi.

- Találtál már valamit?

- Semmit. Akkor megyünk?

- Igen. Szedd rendbe magad és indulhatunk :) - mosolyogtam rá.

Gyorsan kész is lett.

- Gyönyörű vagy. - dicsértem meg.

- Köszönöm - mondta vörösödve.

Egész úton beszélgettünk. Én megkérdeztem, hol van Debby. Ő elmondta, hogy elmentek meglátogatni a nagyiját. Kibeszéltünk fiúkat, lányok. Nagyon sokat nevettünk.

- Itt jó lesz? - mutattam az üzletre.

- Tőlem.

Miután másfél órán át bolyongtunk a sorok között, azt hiszem, megtaláltuk a ruhánkat.

- Milyen? - állt meg előttem Reb, én pedig elképedtem - Ennyire rossz?

- Dehogyis! Ez gyönyörű! - ő pedig rám mosolygott.

Én is felpróbáltam az enyémet.

- És az enyém milyen?

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm :) - mosolyogtam rá.

Megvettük a ruhákat és hazamentünk. Én nagyon kifáradtam, így mondtam Rebeccá-nak, hogy hazamegyek.

-Szia! Holnap találkozunk! 6-ra gyertek Debby-vel hozzánk. - adtam ki az utasításokat.

Otthon vettem egy dinnyeillatú habfürdőt, megmostam a hajam, megszárítottam, bedobtam magam az ágyba és mély álomba borultam.

2. rész

- Áááááááááááááááá! Ezt nem hiszem el! - vettem ki belőle a... koncertjegyeket!!!

- Örülünk, hogy tetszik.

- Még, hogy tetszik? Ti vagytok a legjobb szülők! - öleltem meg őket, de még mindig a sokk hatása alatt voltam.

Ez most komoly? Vettek nekem 3 Justin koncertjegyet? Ez volt a legnagyobb álmom és most megvalósult!! Kétség nem fér hozzá, hogy ők a legjobb szülők. Most nem csak ezért, hanem úgy általában. Minden szülinapom jó volt, de ez... ez fantasztikus. Míg ezen járt az eszem, jött egy új gondolat. A francba! Most azért vettek nekem hármat, mert ők jönnek velem? Mert persze, szívesen megyek velük, de hogy fog esni Deb-nek és Rebeccá-nak? Gondoltam, inkább megkérdezem.

- Anya!? - kezdtem.

- Igen, kicsim?

- Hát.. öhm.. hogy-hogy három jegyet vettetek? - kérdeztem félelemmel a hangomban.

- Nem hárman vagytok? Debby, Rebecca és te. - mosolygott.

- Köszönöm - és könny szökött a szemembe.

Felszaladtam a szobámba, kifújtam az orrom, rendbe szedtem magam és felhívtam a barátnőimet.

- Szia, Jess! - köszöntöttek vidáman - Mi a baj?

- Sziasztok. Nincs semmi baj! Csak.. találkoznunk kell!! - sikítottam a telefonba, azt hiszem, úgy, hogy kissé megsüketültek.

- Jó, jó. Csak ne visíts!! Elmondod most vagy várjunk még egy kicsit? - érdeklődtek.

- Inkább majd, ha találkozunk!

- Jó, akkor 13:30?

- Igen. Sziasztok - és leraktam a telefont.

Megnéztem az órámat és egy órát mutatott. Hogy elszaladt az idő.. Szóltam anyáéknak, hogy nemsokára elmegyek. Elkészültem (lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, felöltöztem). Lesiettem a lépcsőn és elköszöntem anyáéktól.

- Vigyázz magadra! - kiáltott utánam anyu.

Ahogy odaértem Debby-ékhez, becsengettem. Rebecca bátyja nyitott ajtót. Nem lepődtem meg, hisz mindig ott van.

- Szia, Jessy. - köszöntött.

- Szia! Lányok itthon vannak?

- Igen, gyere be.

- Köszi.

Bekopogtam Deb szobájába s bementem.

- Sziasztok!! - ugrottam a nyakukba.

- Szia - mondták együtt, de láttam rajtuk, hogy nagyon meglepődtek - Mi az a nagyon fontos dolog?

- Képzeljétek, - kezdtem sikítva - koncertjegyeket kaptam!!

- Tényleg? - kérdezték tágra nyílt szemekkel.

- Igen. Holnapután megyünk Justin koncertre!!

- Hárman??

- Igen, hárman.

- Ááááááááááá! - most már mind hárman sikítottunk.

Még sokáig beszélgettünk, nem mentünk sehova. Kaptam tőlük ajándékot is.(:

- Lányok, nekem mennem kell. Majd beszélünk. - köszöntem el tőlünk - Sziasztok! - öleltem meg őket.

Miután hazaértem, vettem egy jó forró fürdőt és befeküdtem az ágyba. Jó hosszú napnak néztem elébe. Sok gondolat kavargott a fejembe.. Lassan elaludtam.

1. rész

 Elég izgatott voltam a mai nap miatt, ezért korán ébredtem. Nálam már rutin, hogy, ha van valami fontos dolog másnap, akkor korán kelek. Így volt ez ma is. Megnéztem az órámat. 7:15. Elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam: megmostam az arcom, fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. Ezt a szettet vettem fel:

Már a lépcsőn éreztem a finom illatokat. Anya szeret már reggel főzni. Mivel tudja, hogy ma van a születésnapom (mért ne tudná), tojásrántottát készített. A kedvencem.♥ Nyami. Leértem a lépcsőről és megpillantottam a családomat. Anya főzött, apa pedig anya főztjét kóstolgatta. Hannah a tévé előtt ült és mesét nézett.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket.

- Felébredt a mi kis szülinaposunk! - mondta anya és apa.

- Látom, te már reggel formában vagy. - szóltam oda anyának és már szedtem is a reggelimet.

Éppen a gondolataimba merültem, amikor csörgött a telefonom.

- Boldog szülinapoooooooooot! - üvöltötték a telefonba.

- Óóóó, nem feledkeztetek meg? Köszönöm.♥ - mondtam Rebeccá-nak és Debby-nek.

- Dehogy felejtettük el, - kezdték - mit szólnál hozzá, ha elmennénk ma valahova? Meg van egy kis meglepetés számodra.

- Persze. Mikor találkozzunk?

- 13:30? - kérdezte Rebbi.

- Akkor gyertek hozzám - mondtam és letettem a telefont.

Eközben megettem a rántottát.

- Köszönöm, anya. Isteni volt, mint mindig - nyomtam puszit az arcára.

- Drágám! - kiáltott le apa az emeletről.

- Igen?- kérdeztem.

- Lenne számodra valami!

- Mi? - kíváncsiskodtam.

- Gyere fel a szobádba és odaadjuk!

- Oké.

Most már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az. Felbaktattam a lépcsőn, végigmentem a folyosón és benyitottam a szobámba. Ott állt anya, apa és Hannah.

- Boldog Születésnapot! - mondták egyszerre és felém nyújtottak egy csomagot.

- Köszönöm.:) - vettem el tőlünk, nem is sejtve, mi lehet benne.

- Áááááááááááááááááá! Ezt nem hiszem el!! - vettem ki belőle a.....

Bevezetés

 Jessy Carter vagyok, 19 éves és Canadában lakom a szüleimmel. Van egy húgom, akit imádok.
 Átlagos lány vagyok, 3 igazi barátnővel, de ezen kívül még vannak haverjaim. Hát igen. Ha valaki azt hiszi, hogy tökéletes életem van, nagyon félrenézte. :) Amint mondtam, van 3 barátnőm, de csak 2 lakik Canadában, amit nagyon sajnálok. :( Nekünk, hármunknak nagyon szoros kapcsolatunk van. Ami csak annyit foglal magába, hogy mindent elmondunk egymásnak, megbeszélünk vagy kibeszélünk dolgokat. Egy nap váratlan fordulatot vesz az életem, (jó irányba. Szerintem) és minden megváltozik.