NEM RÉSZ!!

Hát.. sziasztok!
Sajnálattal közlöm veletek, hogy nem résszel jövök. :(
Tudom, hogy nem értitek, így elmagyarázom. Egyrészt nagyon sokat, kell tanulnom, másrészt nem kapok visszajelzéseket + ott van a másik blog...
Magam sem tudom, mért döntöttem úgy, hogy itt tartok egy kis szünetet, de ígérem nem sokára jövök vissza. Szóval tartsatok ki és kis idő múlva jelentkezik Vivian.
Szeretlek Titeket!♥♥

9. rész

Sziasztok!:) Meghoztam a következő részt. Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem vele, de mindjárt itt a félév és tanulni kell. Remélem megértitek. Akkor nem is rabolom az időtöket. További jó olvasást! ♥


*Másnap reggel*

- Jó reggelt, hétalvóm! - nyomott Justin egy puszit a homlokomra.
- Szia! - reppentem ki az ágyból viszonozva pusziját, csak én az arcára adtam.
Hatalmas vigyorral az arcomon elkezdtem neki mesélni a tegnap történteket, ám mikor kimondtam Selena nevét elsápadt az arca.
- Mi? Na ne.. Ilyen nincs. Képes.. és még ő jön ide?! Menjen inkább a.. ahj, mondd, hogy csak viccelsz! Kérlek. - csukladozó hangon, kérlelve megszorította a kezem.
- Miért? Mi a baj?
Nem szólt semmit, csak némán nézett a szemembe, és láttam, ahogy szeme megtelik dagadt könnycseppekkel.
- A k*rva Istenit! Miért kell most ez neki? Miért nem lehet békén hagyni?
- Nyugi, Justin, semmi baj.
- De igenis k*rva nagy baj van! Semmi sincs rendben. - ordított rám.
Ekkor a szívem akkorát dobbant az ijedségtől, hogy olyan érzés volt, mintha a torkomig ugrott volna. Soha nem láttam még ilyennek, ezért nem szóltam semmit.
- Úristen, sajnálom Jessy! Nem akartam... Nem a te hibád. Nem tudom mi történt velem. - közelebb jött hozzám, megölelt, majd apró csókot hintett hajamba.
- Semmi baj, de akkor lemondod végre, mi történt?
- Selena és én két éve együtt voltunk...
- Várj.. és én erről mért nem tudok? - vágtam szavaiba kicsit faggatózva és megsértődötten.
- Titokban akartuk tartani. Nem akartuk, hogy a bulvárlapokban meg mindenféle magazinokban a képünk legyen. A szakítások és a szerelmi életünk csak ránk tartozott és mindenkinek az orrára kötni. Érted?
- Jó, de szerintem én nem akárki vagyok, hanem a legjobb barátod. Illett volna elmondanod, hisz tudod, hogy bennem megbízhatsz és nem árultam volna el senkinek. Na, de mindegy. És mi történt, hogy ennyire ki vagy akadva?
Nagy sóhajt vett, majd belekezdett.
- Először is, akkor még nem ismertelek. Egyébként rajtakaptam egy másik pasival az ágyban, méghozzá csont részegen.
- ..értem és sajnálom. - nyögtem ki ezt is nehezen. Hirtelen nem tudtam mit mondani, elakadtak szavaim. - De tudod mit? Ma este elmegyünk mulatozni!
- Ezt hogy érted?
- Majd meglátod! - mosolyogtam egyet s kezénél fogva elráncigáltam a gardróbig.
Leültettem a kanapéra, majd sorban hoztam ki neki a ruhákat. Mikor megtaláltuk a megfelelő göncöt, beküldtem, hogy öltözzön fel. Én is kerestem valamit Pattie, Justin anyukája ruhái között, persze csak miután megengedte. Már minden megvolt, megragadtam Juju kezét és az autóba taszigáltam. Elmentünk a közeli klubba, ahol agyontáncoltam magam. Justin is jól érezte magát, sőt olyannyira, hogy egy lánnyal kimentek a hátsó ajtóhoz kettesben. Elmosolyodtam. A nagy nőcsábász beindult.
Elmentem mosdóba, ám mikor beléptem, rögtön futottam is ki onnan egyenesen Justinékhoz. Természetesen nyalták-falták egymást a lánnyal, de nem érdekelt. Ez most vészhelyzet volt!
- Justin! Justin! El kell tűnnünk, itt van Selena!
Rám nézett, majd elsápadt. Futtában elköszönt a lánytól s előre mentünk a kocsihoz. Épp indította volna be az autót, mikor valaki kopogott az ablakon. Letekerte, majd Selenával találta szembe magát.
- Justin, kérlek hallgass meg! Én.. én szeretlek és megbántam amit tettem.
- Áh, értem. Szóval két év kellett, hogy erre rájöjj. - kicsit gúnyosan szólt vissza.
- Tudom, hogy nagyon elszúrtam, de kérlek hallgass meg!
Justin rám nézett és kiszállt az autóból. Kicsit arrébb mentek, így nem hallottam a beszélgetésből semmit.

Olyan 3-4 perc múlva Justin visszaszállt a kocsiba dühöngve és elhajtottunk. Tudtam, ilyenkor hagyni kell lenyugodni különben rosszabb lesz. Egészen hazáig hallgattunk, ő csak a kormányt szorongatta idegességében. Beléptünk a házukba és Jussy elkezdett mindent csapkodni. Becsapta az ajtót, ruháit levágta a földre és a lépcsőn felfelé is erőseket dobbantott. Mikor beért a szobába belevetette magát az ágyba. Tudtam, hogy nem hagyhattam egyedül, így aznap este is ott aludtam. Egész este nem szólt semmit, nem akartam még jobban felzaklatni, ezért én sem szóltam.

Az éjszaka nem aludt és mivel ezt tudtam, egyértelműen én sem aludtam. Nem tudom mit mondott neki Selena, de nagyon mélyen hatott rá és ezt szenvedés volt néznem. Reggel még mindig olyan komor és feldúlt arccal nézett maga elé. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá az ágyhoz és elkezdtem faggatni. Kis idő után kezdett csak beszélni, de nem adtam fel.

- Mi történt tegnap? Mit mondott Selena? Kérlek mondj valamit, belebolondulok, ha így látlak! - csordult ki egy könnycsepp a szememből.

Rám nézett, óvatosan letörölte a könnycseppet az arcomról s így szólt:

- Hagyjuk, felesleges neked is ezen aggódnod. Lépjünk tovább. Annyi a lényeg, hogy soha többé nem akarom őt látni és ezek után kérlek ne beszéljünk többet róla. Jól van, Édes? - jelent meg arcán egy erőltetett mosoly.

Amúgy rendszeresen szoktuk egymást aranyos szócskákkal becézgetni.

- Jól van. - bólintottam egyet egy apró mosoly kíséretében.

8. rész

Máris kész a 8. rész. Kérlek nézzétek el, nagyon gáz lett - szerintem - , mert iszonyatosan fáradt vagyok. De remélem tetszik. Jó olvasást! :)

Sietve visszaírtam Juss-nak, bár gondolkodtam rajta, hogy menjek-e, de mért ne? Így belementem.

"Igen, van kedvem. Köszönöm, hogy gondoltál rám. xx Jessy."

"Ez természetes. 7-re ott vagyok érted. xx Justin."

"Rendben. Észrevetted, hogy minden üzenet után odaírjuk a nevünket? xx Jessy."

"Igen, észrevettem. Majd találkozunk. xx J."

Még van egy kis időm, ezért veszek egy jó meleg zuhanyt. Levetettem ruháimat és sprintelve a fürdőbe mentem. Beálltam a zuhanyrózsa alá és megnyitottam a csapot. Hagytam, hogy végig folyjon minden egyes vízcsepp a hátamon, így áztatva bőrömet. Belemerültem gondolataimba. Justin annyira kedves hozzám, mindig figyel rám és kezdjük megismerni egymást. Nem tudom, hogy barátként szeretem-e őt vagy szerelemből. De még csak barát és úgy érzem nagyon jó barátság fog kialakulni ebből  a helyzetből. Elzártam a vizet és kilépve a kabinból magamra csavartam egy törölközőt. Felöltöztem egy lenge ruhába, hogy ne legyen melegem és elkészítettem egy kék sminket, hajamat pedig csak hagytam, hogy vállamra omoljon.

Így már készen is voltam. Csengettek, ezért lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam.

- Szia, Justin. Rég láttalak. - nevettem fel.

- Jessy! Gyönyörű vagy. - ölelt meg. - Indulhatunk?

- Én készen állok. - mosolyogtam.

Ahogy odaértünk, nekem elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű, nagy háznál álltunk. Kint egy hatalmas medence és sok-sok ember.

- Justin, ez gyönyörű! - ordítottam, mert nem lehetett hallani semmit a dübörgő zenétől.

- Hát üdvözöllek Lil Twist-nél. - büszkélkedett.

Beljebb mentünk, amikor Justin eltűnt mellőlem, de nem estem kétségbe. Elmentem körbenézni és nem sokára megtaláltam Justin-t is. A haverjaival röhögött valamin, de nem mentem oda hozzájuk, mert csak "felesleges" lennék. Azért egy kicsit mérges vagyok rá, mert elhívott, de még körbe sem vezetett, inkább lelépett. Na, de mindegy is. Elmentem a pulthoz és öntöttem magamnak pezsgőt, majd elmentem a táncparkettre. Egy ideje táncolhattam már, amikor Justin odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem akarok-e hazamenni, mert akkor hazavisz. Bólintottam, mert úgysem ismertem senkit. Jussy hazavitt, én pedig ledőltem és elaludtam az ágyon.

*1 évvel később*

- Justin! Gyere, kezdődik a film!

- Megyek már, ne kiabálj!

Már majdnem egy éve legjobb barátok lettünk. A "barátnőim" elhanyagoltak, így minden időmet Justin-nal töltöm, de nem bánom, mégis kicsit fáj. Most éppen egy horrorfilmet kezdtünk el nézni, csak épp valaki olyan lassú, hogy már 5 perce megy a film, de ő még mindig a popcornt pattogtatja a mikróban...

- Istenem, gyere már! - szóltam rá kicsit ingerültebben.

- Jessy, kérlek, ne sürgess!

Mint a bárók, felemelt fejjel, kezén egy terítővel besurrant a szobába és, mint a királyok, leült az ágyra.

- Miss Carter! A popcornja! - majd ezzel a mondattal úriasan odanyújtotta a táalt nekem.

Persze benne voltam én is a viccelődésben, úrinőkhöz méltóan válaszoltam.

- Köszönöm, Sir Justin Bieber Grófúr. - mondtam és nagy nevetésben törtünk ki. Az sem érdekelt minket, hogy mér 20 perce megy a film.

Vége lett a filmnek. Mondanom sem kell én végig nagyon féltem. Justin viszont férfiasan, rezzenéstelenül tűrte a véres részeket. Haha, na jó csak vicceltem. Ő is ugyanúgy parázott, mint én. Sőt.. Imádom Justin-ban, hogy mindig viccelődik és sohasem szomorú. Olyan bolond, de én így szeretem. Ő a legjobb barátom és nála jobb nincs.

A délután nagyon hamar elment és, mire észbe kaptunk este 10 óra volt. Justin három utcányira lakik tőlünk egy gyönyörű házban. Mióta ismerem, soha nem érdekelt mennyi pénze van és őt sem érdekelte, hogy nekünk mennyi van. Mi mindig csak egymás miatt szerettük egymást. Mármint, mint a legjobb barátok. Sok ember elítélt engem, mert mindig is különc voltam. Nem tudom, hogy a lányok meglátták-e bennem azt, amit más nem, de kételkedek benne. Viszont Justin igen!

Mivel este volt és nem akartam, hogy Justin egyedül, sötétben mászkáljon az utcán, így itt aludt nálam. Valahogy mindig olyan gyorsan elmegy vele az idő, és csak azt vesszük észre, hogy 'Hoppá, este van!". Majdnem minden második nap itt alszik, ezért már van saját párnája meg ilyenek.

Na szóval, este megfürödtünk, megvacsiztunk és lefeküdtünk.

Sajnos reggel korán is keltünk, mivel Justin-t hívta Scooter, hogy menjen be a stúdióba. Szegényke, majdnem minden este későn fekszik le, mert vagy veszik fel az új számokat, vagy koncertezik, vagy valami másért. És másnap ugyanez elölről.

Senki sem érti, hogy milyen az élete, mert nem ismerik közelről és nem érzik át, azt amit ő. Én mindenben mellette állok és segíítek neki.

Körülbelül 8 óra fele indultunk haza a stúdióból, nagyon fáradtak voltunk mind a ketten. Úgy döntöttem, hogy ma este Justin-nál alszom. Nagyon nagy házuk van, már eltévedtem benne egyszer-kétszer, pedig sokat járok ide. Kiismertük egymást egy év alatt. Tudjuk, mit szeret a másik, tudjuk, mikor kell vigasztalni a másikat vagy éppen együtt sírni vagy nevetni. Tudjuk, hogy mikor nem szabad viccelődni vagy egész álló nap nevetni. Mindent tudtunk egymásról, minden apró kis titkot megosztunk egymással.

Este mikor hazaértünk, nem törődtünk semmivel, fogtuk magunkat és egyenest a fürdőbe vetettük magunkat. Persze nem egyszerre. Éjjel alig bírtam aludni, csak forgolódtam. Nagyon fájt a fejem, így lementem a konyhába gyógyszerért. Mikor visszaértem a szobába és lefeküdtem és be akartam hunyni a szemem, mikor kopogást hallottam az erkély felől. Kinyitottam az üvegajtót, majd szépen óvatosan kisétáltam rajta. Lenéztem és egy lányt pillantottam meg, amint mutogat, hogy menjek le. A sötétben nem láttam, hogy ki az, így lementem. Mikor kiléptem az ajtón, sikítani tudtam volna a meglepettségtől. Selena Gomez ott áltt előttem egy méterre.

- Úristen! Te.. te.. te...

- Shh! Ne kiabálj, még felébrednek a szomszédok!

- De te.. te..hogy.. és mi.. Te hogy kerülsz ide? - értelmetlenül és még mindig csukladozó hanggal kérdeztem.

- Justin alszik?

Ekkor értettem meg mindent. Az én kis Justin-om becsajozott. Na végre talált valakit, aki normális és nem egy cafka.

- Igen, alszik. Nincs kedved bejönni? - nagyon hideg volt kint, így gondoltam jobb lenne bent folytatni a csevegést.- Köszönöm, de nem. Sietek. Megmondanád neki reggel, hogy kerestem? Megköszönném! - apró mosolyra húzta a száját.
-Persze! - vigyorogtam vissza.
Aprót bólintott, amivel azt sugározta, hogy "köszönöm". Intettem neki, majd megvártam míg beszáll az autóba és elhajt. Még mindig nem hittem a szememnek.Tényleg én beszélgettem Selena Gomezzel? Én, Jessy Carter beszélgettem Selena Gomezzel? Ilyen nincs. Ilyenkor szokásomban áll fura, gondolkodó fejet vágni és suttogva kitapintani az igazságot. Felmentem a szobába, majd visszafeküdtem.

Boldog Új Évet Mindenkinek! :)

Hát akkor, ezennel mindenkinek Boldog Új Évet szeretnék kívánni! :)) Remélem buliztatok tegnap és jól éreztétek magatokat. Huhh, én olyan fáradt vagyok, sikerült hajnali 4-kor lefeküdnünk, de a lényeg, hogy jól éreztem magam nagyon is. :$ :DD
Nem sokára készen lesz a következő rész, ami egy kicsit másabb lesz a többitől, ugyanis lehet, hogy előre haladunk az időben 1 évet. Azért remélem így is tetszeni fog, mert sok ötletem van. Még be kell fejeznem, de sietek vele.


Ennyit akartam.
Sürgetem magam a résszel. ♥

7. rész

Mivel még csak 2 óra körül járt az óra, gondoltam ki kéne találni valami programot. Felhívom a csajokat, hogy nem-e lenne kedvük elmenni vásárolgatni. Miközben kicsengett a telefon, felmentem a szobámba és előkerestem egy táskát.
- Szia, Tif. Arra gondoltam, elmehetnénk egy kicsit vásárolgatni négyesben. Mit szólsz hozzá? - hadartam el mondanivalómat.
- Szia, Jessy. Szerintem jó ötlet, már felhívtad Debby-t és Rebecca-t? - kérdezte.
- Nem, de felhívom őket. Akkor gyere hozzám. Várlak, szia. - tettem le a telefont.
Felhívtam másik kettő barátnőmet, de sajnálattal közölték mindketten, hogy nem tudnak jönni, így csak ketten megyünk Tifanny-val. Felöltöztem egy normálisnak mondható öltözékbe - ma már másodszor - és lementem a lépcsőn. Tif már lent várt és gyönyörű volt.
- Szia csajos! Csodálatosan szép vagy! - öleltem meg.
- Szia, Jess. Te sem panaszkodhatsz. - ölelt vissza.
- Na gyerünk, mert sosem végzünk. - kacsintottam.
Elindultunk és körülbelül negyed óra után ott is voltunk a legközelebbi plázánál. Megrohamoztuk a legelső boltot és szétváltunk. Fanny ment partis rucikat nézni, én pedig többnyire mindent. Találtam nagyon szépeket, amikkel elmentem a próbafülkébe.
- Szerinted milyen? - mentem ki barátnőm elé egy piros rövidnadrágban.
- Le vagyok nyűgözve. - mondta. - Mindenféleképpen vedd meg.
- Oksi.
Rengeteget keresgéltünk még, de voltak olyan ronda ruhák is, hogy inkább nem mondanék rájuk semmit.. Én ezeket vettem:

Tifanny meg ezeket:

- Mi lenne, ha elmennénk a Starbucks-ba? - vetettem fel az ötletet.
- Mért is ne? - értett egyet.
Így is tettünk, elmentünk a Starbucks-ba.
- Sziasztok! Mit kértek? - kérdezte az eladó, mikor odaértünk.
- Szia. Én egy Cappucino-t kérek.
- Én pedig egy Vanilla Latte-t. - mondta el kívánságát Tif is.
- Rendben. Mindjárt viszem.
- Köszönjük. - feleltem és leültünk egy asztalhoz.
Mindig imádok idejárni, mert tökéletes a kiszolgálás és még finom is.
- Szóval.. Mesélj, mi van Justin-nal? - kérdezte kaján vigyorral.
- Ugye ma eljött értem és elvitt egy gyönyörű helyre... - kezdtem és csak mondtam, mondtam és mondtam.
- Tyűhaaa.. Ez nem semmit, alakul ez. - röhögött.
- Ebben a pillanatban nem látnám helyesnek, ha több lenne, mint barátság. Talán a későbbiekben, de nem valószínű az ő részéről. - osztottam meg vele elméletem. - Szerintem. - tettem hozzá.
Közben meghozta a kiszolgáló a kávénkat.
- Figyelj. Én nem ismerem személyesen Juss-t, de azt tudom, hogy tökéletes pár lennétek. A te döntésed, nekem teljesen mindegy, csak boldog légy. - mosolygott és én viszonoztam.
Egy órát még biztos dumcsizhattunk, aztán fizettünk és hazaindultunk. Nagyon jó volt megint kicsit kettesben lenni Fanny-val. Mindig megnevettet és el kell mondjam, nagyon hiányzott. Emlékszem, mikor megfogadtuk, hogy legjobb barátnők leszünk, és remélem ez nem változott.
"Már több, mint 10 éve történt ez. Tél volt, nagyon hideg. Kint szánkóztunk, hógolyóztunk meg ilyenek... Négyen voltunk: Tifanny, Rebecca, Debby és én. Iszonyatosan szép volt, minden tiszta fehér és még mindig esett.
- Csinálunk hóangyalkát? - kérdezte Debby.
- Csináljuk! - vágtuk rá egyszerre és már a földön voltunk.
Tudjátok, mindenkinek volt ilyen kis overálja, így nem tudott belülről vizes lenni a ruhánk. Tif-nek piros volt, Rebby-nek fekete, Deb-nek fehér, nekem pedig türkizkék. Még mindig kint ökörködtünk, amikor jött egy autó és Rebecca rosszkor volt rossz helyen. Elütötte, aztán elhajtott. Rögtön hívtuk a szülőket és mentünk be a sürgősségire. Szerencsére nem lett komolyabb baja. Pár nap múlva bementünk hozzá. Beszélgettünk, mikor megszólalt Fanny, aki egészen idáig csendben volt.
- Lányok, leszünk legjobb barátnők? - kérdezte félénken és tartotta kisujját.
- Legjobb Barátnők Örökké. - fogadtuk meg és megráztuk kisujjunkat."
- Mi a baj, drágám? - nézett rám barátnőm.
- Semmi, semmi, csak.. tudod, eszembe jutott a fogadásunk, hogy legjobb barátnők leszünk. Mond, így van ez még? - kérdeztem félve és könny szökött a szemembe.
- Jaj, hát persze. - tartotta vissza ő is könnyeit és megölelt.
- Szeretlek, Tifanny Adams.
- Én is.
Mikor megérkeztünk, én hazamentem, Tif pedig elhajtott. Alig értem be az ajtón, kaptam egy sms-t. Justin-tól jött.

"Szia, Jessy. Ma lesz egy nagy buli az egyik haveroméknál. Lenne kedved eljönni? Várom válaszod. Csókollak. xx J"

6. rész

 Reggel, mikor felkeltem, az első gondolatom Justin volt. Nem értettem, hogy mit akarna pont tőlem? Vagy, ha nem akar semmit, akkor miért adta meg a számát? Minden mindegy alapon, felhívom. Miközben ezen gondolkoztam, elmentem megcsinálni a reggeli teendőimet. Mint minden nap, lementem köszönteni anyáékat. Minden ugyanolyan volt, de mégsem.... Igen, tudom, hogy sokszor írom le a "minden' szót, de valami nem stimmelt.
- Jó regge... -értem le a lépcsőn, de megakadtam. - Tifanny! - ugrottam a nyakába.
- Szia, Jess! Rég láttalak. Nagyon megváltoztál! - nézett végig rajtam ámultan.
- Köszönöm, de hogyhogy itt vagy?
- Hát azt még én sem tudom. Csak, gondoltam meglátogatom a barátnőimet. - mosolygott és én is ugyanígy tettem.
- Figyelj! Mi lenne, ha elkészülnék és meglepnénk Rebby-éket? De, mért nem szóltál, hogy jössz?
- Ez nagyon jó ötlet! - csillant fel a szeme. - Ja, és azért nem, mert meg akartalak lepni!
Csináltam Tif-nek és magamnak reggelit és leültem az asztalhoz. Evés közben sztorizgattunk. Nagyon sokat mesélt Londonról. Szerinte irtóra tetszene nekem, mert sok bolt van.:D Most mért, nem is vagyok olyan vásárlás függő! Na, jó. Talán egy kicsit. Alig akarta elhinni a Justin-os sztorit. (Persze, elmeséltem neki!) ;) Biztosítottam róla, hogy, ha úgy lesz, ő is fog vele találkozni. Nagy rajongók vagyunk. Vagyis ez hülyeség, mert a rajongó és a Belieber nem ugyanaz. Mi büszke Belieberek vagyunk. <3
- Nagyon finom volt a reggeli! - köszönte meg Fanny.
- Ó, hát tudom. Én tudom a legfinomabb tükörtojást csinálni! - hülyültem.
- A kis egós! - szívattuk tovább egymást.
- Felmegyek és összekapom magam.
A szobámban előkerestem a táskám kihalászva belőle a mobilom. Tárcsáztam a számot, alig csengett párat és fel is vette:
- Hello, Justin Drew Bieber.
- Szia, Jessy Carter -köszöntem illetődötten. - Emlékszel?
- Ó... Szia, Jess! - váltott át másik hangnemre.
- Szerintem beszélnünk kéne. Mikor érsz rá?
- Hát, délelőtt van egy-két elintéznivalóm, de délben ráérek. Ha elmegyek érted, úgy jó? - halványan elmosolyodtam, a szívem pedig hevesen vert.
- Persze. - mondtam és lediktáltam a címet.
Miután lerakta, összeszedtem a cuccomat és lementem a lépcsőn.
- Képzeld, most beszéltem Justin-nal.
- És? Mit mondott? - érdeklődött.
- Ma délben eljön értem! - ugrándoztam.
- Hó-hó... Randiztok? - nyílt tágra a szeme.
- Dehogy! Csak... csak beszélgetünk. - füllentettem elég rosszul.
- És még higgyek is neked? Minek nézel te engem? Madárnak?
- Igen, higgy! Én csak beszélgetni akarok.
- Látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy! - mondta, én meg vörösödve fejeztem ki nemtetszésemet.
- Hagyjuk ezt a témát! Inkább menjünk Rebeccá-ékhoz és hozzáteszem nem lehet olyan emberbe szerelmesnek lenni, akit nem is ismersz! - legyintettem.
Miután odaértünk, Debby nyitott ajtót.
- Tifanny! - ugrott meglepődve a nyakába. - De rég láttalak! Hogyhogy itt vagy?
- Hát eljöttem meglátogatni titeket, és tényleg rég találkoztunk.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Gyere, menjünk inkább be!
A szobába Reb is ugyanígy tett. A nyakába ugrott, köszöntötte, megkérdezte, hogy mért jött. Tif mindent elmesélt. Újra együtt a megszokott, négyes csapat! Annyira örülök. <3 A gondolatmenetemet megzavarta egy másik. Basszus! Mennyi az idő? 11:30.
- Csajok! Rohanok! Randim van, vagyis.. Justinnal találkozom, ööö... mindegy, majd beszélünk! Sziasztok. - rontottam ki az ajtón.
El fogok késni! Bár, az nem lehet, ő jön értem.Na, mindegy. Akkor sem fogok elkészülni. Miután hazaértem, lefürödtem, felöltöztem és raktam fel egy kis sminket.
Csengettek.
- Szia - nyitottam ki az ajtót.
-Szia, Jessy - ölelt meg (!!!) - Indulhatunk? - kérdezte olyan oltárian cuki mosollyal, hogy belevörösödtem.
- Persze - mondtam, így elindultunk. - Hova is megyünk?
- Majd meglátod. - kacsintott és bekötötte a szemem.
"Okéé...." Gondoltam magamban. Biztos valami puccos helyre megyünk, mert mégis csak egy sztár. Körülbelül egy fél órás út lehetett, amit végig is beszéltünk. Megtudtam róla pár dolgot, persze jó értelemben. Van valami ebben a fiúban. Titokzatos, de mégis csodálatos. Időközben megérkeztünk, de nem olyan helyre, amire én vártam. Egy gyönyörű hasadék szélénél állt meg az autó. Justin illedelmesen kinyitotta az ajtót én pedig kiszálltam belőle. 
- Wáó, ez de gyönyörű! - ámultam, Juss meg csak mosolygott rajtam.

- Igen, szerintem is. Ide szoktam kijönni, ha valami bánt vagy csak egyszerűen egyedül szeretnék lenni. - mesélte.

- És akkor hogyhogy ezt most megmutatod nekem? - vetődött fel bennem a kérdés.
- Nem tudom, de azt éreztem, hogy most ide kellett jönnünk. - meglepődtem mondatán.
- Szerintem térjünk rá arra a dologra, amiért jöttünk. - kezdtem bele. - Miért adtad meg a telefonszámod?
- Most lehet nevetségesnek fog hangzani, de nem tudom ezt sem. Tudod, anya mindig arra tanított, hogy a szívemre hallgassak. Most is így tettem, mert szerintem egy gyönyörű lány vagy és különös érzés fogott el, mikor találkoztunk. - rám nézett és egy csábító mosolyt hagyott, amibe persze belevörösödtem.
- Értem. Mindenesetre örülök, hogy így történt. - néztem rá.
- Én is így gondolom. - nevetett fel. - Bocsi, de én kezdek éhes lenni, nem megyünk el valamerre?
- Menjünk, én is éhes vagyok. - röhögtem.
Beültünk az autóba és most már egy étterembe mentünk. Nagyon szép volt belülről és kívülről is. Rendeltünk a sok finomság közül és míg vártuk, hogy kihozzák egy csomót nevettünk és beszélgettünk. Egyszerűen csodálatos ez a fiú. Amiken keresztül ment és hogy most itt áll.. nem tudok rá mit mondani. Mikor hazaértünk megint kinyitotta nekem az ajtót és elköszöntünk.
- Hát akkor, szia Justin! - mosolyogtam zavartan.
- Szia, Jessy! - köszönt el ő is és nyomott egy puszit az arcomra.
Beült a kocsiba és elhajtott. Én meg csak álltam az ajtó előtt fülig érő vigyorral, mint aki most nyert a lottón.

Fontos!

Sziasztok! Gondolom látjátok, hogy már régen nem frissítettem. Ez egyrészt azért volt mert nem volt időm. Másrészt nem nagyon nézitek az oldalt. El kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e folytatni.:( Arra jutottam, hogy folytatom, de csak akkor, ha kapok visszajelzéseket! Így mostantól 1 megjegyzés után rakok ki következő részt. (Jöhet építő kritika is.) Úgyhogy remélem érdeklődtök még a blog iránt :) Most megyek és várom a megjegyzéseket. :) xxx. Jessy