*Másnap reggel*
- Jó reggelt, hétalvóm! - nyomott Justin egy puszit a homlokomra.
- Szia! - reppentem ki az ágyból viszonozva pusziját, csak én az arcára adtam.
Hatalmas vigyorral az arcomon elkezdtem neki mesélni a tegnap történteket, ám mikor kimondtam Selena nevét elsápadt az arca.
- Mi? Na ne.. Ilyen nincs. Képes.. és még ő jön ide?! Menjen inkább a.. ahj, mondd, hogy csak viccelsz! Kérlek. - csukladozó hangon, kérlelve megszorította a kezem.
- Miért? Mi a baj?
Nem szólt semmit, csak némán nézett a szemembe, és láttam, ahogy szeme megtelik dagadt könnycseppekkel.
- A k*rva Istenit! Miért kell most ez neki? Miért nem lehet békén hagyni?
- Nyugi, Justin, semmi baj.
- De igenis k*rva nagy baj van! Semmi sincs rendben. - ordított rám.
Ekkor a szívem akkorát dobbant az ijedségtől, hogy olyan érzés volt, mintha a torkomig ugrott volna. Soha nem láttam még ilyennek, ezért nem szóltam semmit.
- Úristen, sajnálom Jessy! Nem akartam... Nem a te hibád. Nem tudom mi történt velem. - közelebb jött hozzám, megölelt, majd apró csókot hintett hajamba.
- Semmi baj, de akkor lemondod végre, mi történt?
- Selena és én két éve együtt voltunk...
- Várj.. és én erről mért nem tudok? - vágtam szavaiba kicsit faggatózva és megsértődötten.
- Titokban akartuk tartani. Nem akartuk, hogy a bulvárlapokban meg mindenféle magazinokban a képünk legyen. A szakítások és a szerelmi életünk csak ránk tartozott és mindenkinek az orrára kötni. Érted?
- Jó, de szerintem én nem akárki vagyok, hanem a legjobb barátod. Illett volna elmondanod, hisz tudod, hogy bennem megbízhatsz és nem árultam volna el senkinek. Na, de mindegy. És mi történt, hogy ennyire ki vagy akadva?
Nagy sóhajt vett, majd belekezdett.
- Először is, akkor még nem ismertelek. Egyébként rajtakaptam egy másik pasival az ágyban, méghozzá csont részegen.
- ..értem és sajnálom. - nyögtem ki ezt is nehezen. Hirtelen nem tudtam mit mondani, elakadtak szavaim. - De tudod mit? Ma este elmegyünk mulatozni!
- Ezt hogy érted?
- Majd meglátod! - mosolyogtam egyet s kezénél fogva elráncigáltam a gardróbig.
Leültettem a kanapéra, majd sorban hoztam ki neki a ruhákat. Mikor megtaláltuk a megfelelő göncöt, beküldtem, hogy öltözzön fel. Én is kerestem valamit Pattie, Justin anyukája ruhái között, persze csak miután megengedte. Már minden megvolt, megragadtam Juju kezét és az autóba taszigáltam. Elmentünk a közeli klubba, ahol agyontáncoltam magam. Justin is jól érezte magát, sőt olyannyira, hogy egy lánnyal kimentek a hátsó ajtóhoz kettesben. Elmosolyodtam. A nagy nőcsábász beindult.
Elmentem mosdóba, ám mikor beléptem, rögtön futottam is ki onnan egyenesen Justinékhoz. Természetesen nyalták-falták egymást a lánnyal, de nem érdekelt. Ez most vészhelyzet volt!
- Justin! Justin! El kell tűnnünk, itt van Selena!
Rám nézett, majd elsápadt. Futtában elköszönt a lánytól s előre mentünk a kocsihoz. Épp indította volna be az autót, mikor valaki kopogott az ablakon. Letekerte, majd Selenával találta szembe magát.
- Justin, kérlek hallgass meg! Én.. én szeretlek és megbántam amit tettem.
- Áh, értem. Szóval két év kellett, hogy erre rájöjj. - kicsit gúnyosan szólt vissza.
- Tudom, hogy nagyon elszúrtam, de kérlek hallgass meg!
Justin rám nézett és kiszállt az autóból. Kicsit arrébb mentek, így nem hallottam a beszélgetésből semmit.
Olyan 3-4 perc múlva Justin visszaszállt a kocsiba dühöngve és elhajtottunk. Tudtam, ilyenkor hagyni kell lenyugodni különben rosszabb lesz. Egészen hazáig hallgattunk, ő csak a kormányt szorongatta idegességében. Beléptünk a házukba és Jussy elkezdett mindent csapkodni. Becsapta az ajtót, ruháit levágta a földre és a lépcsőn felfelé is erőseket dobbantott. Mikor beért a szobába belevetette magát az ágyba. Tudtam, hogy nem hagyhattam egyedül, így aznap este is ott aludtam. Egész este nem szólt semmit, nem akartam még jobban felzaklatni, ezért én sem szóltam.
Az éjszaka nem aludt és mivel ezt tudtam, egyértelműen én sem aludtam. Nem tudom mit mondott neki Selena, de nagyon mélyen hatott rá és ezt szenvedés volt néznem. Reggel még mindig olyan komor és feldúlt arccal nézett maga elé. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá az ágyhoz és elkezdtem faggatni. Kis idő után kezdett csak beszélni, de nem adtam fel.
- Mi történt tegnap? Mit mondott Selena? Kérlek mondj valamit, belebolondulok, ha így látlak! - csordult ki egy könnycsepp a szememből.
Rám nézett, óvatosan letörölte a könnycseppet az arcomról s így szólt:
- Hagyjuk, felesleges neked is ezen aggódnod. Lépjünk tovább. Annyi a lényeg, hogy soha többé nem akarom őt látni és ezek után kérlek ne beszéljünk többet róla. Jól van, Édes? - jelent meg arcán egy erőltetett mosoly.
Amúgy rendszeresen szoktuk egymást aranyos szócskákkal becézgetni.
- Jól van. - bólintottam egyet egy apró mosoly kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése