8. rész

Máris kész a 8. rész. Kérlek nézzétek el, nagyon gáz lett - szerintem - , mert iszonyatosan fáradt vagyok. De remélem tetszik. Jó olvasást! :)

Sietve visszaírtam Juss-nak, bár gondolkodtam rajta, hogy menjek-e, de mért ne? Így belementem.

"Igen, van kedvem. Köszönöm, hogy gondoltál rám. xx Jessy."

"Ez természetes. 7-re ott vagyok érted. xx Justin."

"Rendben. Észrevetted, hogy minden üzenet után odaírjuk a nevünket? xx Jessy."

"Igen, észrevettem. Majd találkozunk. xx J."

Még van egy kis időm, ezért veszek egy jó meleg zuhanyt. Levetettem ruháimat és sprintelve a fürdőbe mentem. Beálltam a zuhanyrózsa alá és megnyitottam a csapot. Hagytam, hogy végig folyjon minden egyes vízcsepp a hátamon, így áztatva bőrömet. Belemerültem gondolataimba. Justin annyira kedves hozzám, mindig figyel rám és kezdjük megismerni egymást. Nem tudom, hogy barátként szeretem-e őt vagy szerelemből. De még csak barát és úgy érzem nagyon jó barátság fog kialakulni ebből  a helyzetből. Elzártam a vizet és kilépve a kabinból magamra csavartam egy törölközőt. Felöltöztem egy lenge ruhába, hogy ne legyen melegem és elkészítettem egy kék sminket, hajamat pedig csak hagytam, hogy vállamra omoljon.

Így már készen is voltam. Csengettek, ezért lementem a lépcsőn és ajtót nyitottam.

- Szia, Justin. Rég láttalak. - nevettem fel.

- Jessy! Gyönyörű vagy. - ölelt meg. - Indulhatunk?

- Én készen állok. - mosolyogtam.

Ahogy odaértünk, nekem elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű, nagy háznál álltunk. Kint egy hatalmas medence és sok-sok ember.

- Justin, ez gyönyörű! - ordítottam, mert nem lehetett hallani semmit a dübörgő zenétől.

- Hát üdvözöllek Lil Twist-nél. - büszkélkedett.

Beljebb mentünk, amikor Justin eltűnt mellőlem, de nem estem kétségbe. Elmentem körbenézni és nem sokára megtaláltam Justin-t is. A haverjaival röhögött valamin, de nem mentem oda hozzájuk, mert csak "felesleges" lennék. Azért egy kicsit mérges vagyok rá, mert elhívott, de még körbe sem vezetett, inkább lelépett. Na, de mindegy is. Elmentem a pulthoz és öntöttem magamnak pezsgőt, majd elmentem a táncparkettre. Egy ideje táncolhattam már, amikor Justin odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem akarok-e hazamenni, mert akkor hazavisz. Bólintottam, mert úgysem ismertem senkit. Jussy hazavitt, én pedig ledőltem és elaludtam az ágyon.

*1 évvel később*

- Justin! Gyere, kezdődik a film!

- Megyek már, ne kiabálj!

Már majdnem egy éve legjobb barátok lettünk. A "barátnőim" elhanyagoltak, így minden időmet Justin-nal töltöm, de nem bánom, mégis kicsit fáj. Most éppen egy horrorfilmet kezdtünk el nézni, csak épp valaki olyan lassú, hogy már 5 perce megy a film, de ő még mindig a popcornt pattogtatja a mikróban...

- Istenem, gyere már! - szóltam rá kicsit ingerültebben.

- Jessy, kérlek, ne sürgess!

Mint a bárók, felemelt fejjel, kezén egy terítővel besurrant a szobába és, mint a királyok, leült az ágyra.

- Miss Carter! A popcornja! - majd ezzel a mondattal úriasan odanyújtotta a táalt nekem.

Persze benne voltam én is a viccelődésben, úrinőkhöz méltóan válaszoltam.

- Köszönöm, Sir Justin Bieber Grófúr. - mondtam és nagy nevetésben törtünk ki. Az sem érdekelt minket, hogy mér 20 perce megy a film.

Vége lett a filmnek. Mondanom sem kell én végig nagyon féltem. Justin viszont férfiasan, rezzenéstelenül tűrte a véres részeket. Haha, na jó csak vicceltem. Ő is ugyanúgy parázott, mint én. Sőt.. Imádom Justin-ban, hogy mindig viccelődik és sohasem szomorú. Olyan bolond, de én így szeretem. Ő a legjobb barátom és nála jobb nincs.

A délután nagyon hamar elment és, mire észbe kaptunk este 10 óra volt. Justin három utcányira lakik tőlünk egy gyönyörű házban. Mióta ismerem, soha nem érdekelt mennyi pénze van és őt sem érdekelte, hogy nekünk mennyi van. Mi mindig csak egymás miatt szerettük egymást. Mármint, mint a legjobb barátok. Sok ember elítélt engem, mert mindig is különc voltam. Nem tudom, hogy a lányok meglátták-e bennem azt, amit más nem, de kételkedek benne. Viszont Justin igen!

Mivel este volt és nem akartam, hogy Justin egyedül, sötétben mászkáljon az utcán, így itt aludt nálam. Valahogy mindig olyan gyorsan elmegy vele az idő, és csak azt vesszük észre, hogy 'Hoppá, este van!". Majdnem minden második nap itt alszik, ezért már van saját párnája meg ilyenek.

Na szóval, este megfürödtünk, megvacsiztunk és lefeküdtünk.

Sajnos reggel korán is keltünk, mivel Justin-t hívta Scooter, hogy menjen be a stúdióba. Szegényke, majdnem minden este későn fekszik le, mert vagy veszik fel az új számokat, vagy koncertezik, vagy valami másért. És másnap ugyanez elölről.

Senki sem érti, hogy milyen az élete, mert nem ismerik közelről és nem érzik át, azt amit ő. Én mindenben mellette állok és segíítek neki.

Körülbelül 8 óra fele indultunk haza a stúdióból, nagyon fáradtak voltunk mind a ketten. Úgy döntöttem, hogy ma este Justin-nál alszom. Nagyon nagy házuk van, már eltévedtem benne egyszer-kétszer, pedig sokat járok ide. Kiismertük egymást egy év alatt. Tudjuk, mit szeret a másik, tudjuk, mikor kell vigasztalni a másikat vagy éppen együtt sírni vagy nevetni. Tudjuk, hogy mikor nem szabad viccelődni vagy egész álló nap nevetni. Mindent tudtunk egymásról, minden apró kis titkot megosztunk egymással.

Este mikor hazaértünk, nem törődtünk semmivel, fogtuk magunkat és egyenest a fürdőbe vetettük magunkat. Persze nem egyszerre. Éjjel alig bírtam aludni, csak forgolódtam. Nagyon fájt a fejem, így lementem a konyhába gyógyszerért. Mikor visszaértem a szobába és lefeküdtem és be akartam hunyni a szemem, mikor kopogást hallottam az erkély felől. Kinyitottam az üvegajtót, majd szépen óvatosan kisétáltam rajta. Lenéztem és egy lányt pillantottam meg, amint mutogat, hogy menjek le. A sötétben nem láttam, hogy ki az, így lementem. Mikor kiléptem az ajtón, sikítani tudtam volna a meglepettségtől. Selena Gomez ott áltt előttem egy méterre.

- Úristen! Te.. te.. te...

- Shh! Ne kiabálj, még felébrednek a szomszédok!

- De te.. te..hogy.. és mi.. Te hogy kerülsz ide? - értelmetlenül és még mindig csukladozó hanggal kérdeztem.

- Justin alszik?

Ekkor értettem meg mindent. Az én kis Justin-om becsajozott. Na végre talált valakit, aki normális és nem egy cafka.

- Igen, alszik. Nincs kedved bejönni? - nagyon hideg volt kint, így gondoltam jobb lenne bent folytatni a csevegést.- Köszönöm, de nem. Sietek. Megmondanád neki reggel, hogy kerestem? Megköszönném! - apró mosolyra húzta a száját.
-Persze! - vigyorogtam vissza.
Aprót bólintott, amivel azt sugározta, hogy "köszönöm". Intettem neki, majd megvártam míg beszáll az autóba és elhajt. Még mindig nem hittem a szememnek.Tényleg én beszélgettem Selena Gomezzel? Én, Jessy Carter beszélgettem Selena Gomezzel? Ilyen nincs. Ilyenkor szokásomban áll fura, gondolkodó fejet vágni és suttogva kitapintani az igazságot. Felmentem a szobába, majd visszafeküdtem.