6. rész

 Reggel, mikor felkeltem, az első gondolatom Justin volt. Nem értettem, hogy mit akarna pont tőlem? Vagy, ha nem akar semmit, akkor miért adta meg a számát? Minden mindegy alapon, felhívom. Miközben ezen gondolkoztam, elmentem megcsinálni a reggeli teendőimet. Mint minden nap, lementem köszönteni anyáékat. Minden ugyanolyan volt, de mégsem.... Igen, tudom, hogy sokszor írom le a "minden' szót, de valami nem stimmelt.
- Jó regge... -értem le a lépcsőn, de megakadtam. - Tifanny! - ugrottam a nyakába.
- Szia, Jess! Rég láttalak. Nagyon megváltoztál! - nézett végig rajtam ámultan.
- Köszönöm, de hogyhogy itt vagy?
- Hát azt még én sem tudom. Csak, gondoltam meglátogatom a barátnőimet. - mosolygott és én is ugyanígy tettem.
- Figyelj! Mi lenne, ha elkészülnék és meglepnénk Rebby-éket? De, mért nem szóltál, hogy jössz?
- Ez nagyon jó ötlet! - csillant fel a szeme. - Ja, és azért nem, mert meg akartalak lepni!
Csináltam Tif-nek és magamnak reggelit és leültem az asztalhoz. Evés közben sztorizgattunk. Nagyon sokat mesélt Londonról. Szerinte irtóra tetszene nekem, mert sok bolt van.:D Most mért, nem is vagyok olyan vásárlás függő! Na, jó. Talán egy kicsit. Alig akarta elhinni a Justin-os sztorit. (Persze, elmeséltem neki!) ;) Biztosítottam róla, hogy, ha úgy lesz, ő is fog vele találkozni. Nagy rajongók vagyunk. Vagyis ez hülyeség, mert a rajongó és a Belieber nem ugyanaz. Mi büszke Belieberek vagyunk. <3
- Nagyon finom volt a reggeli! - köszönte meg Fanny.
- Ó, hát tudom. Én tudom a legfinomabb tükörtojást csinálni! - hülyültem.
- A kis egós! - szívattuk tovább egymást.
- Felmegyek és összekapom magam.
A szobámban előkerestem a táskám kihalászva belőle a mobilom. Tárcsáztam a számot, alig csengett párat és fel is vette:
- Hello, Justin Drew Bieber.
- Szia, Jessy Carter -köszöntem illetődötten. - Emlékszel?
- Ó... Szia, Jess! - váltott át másik hangnemre.
- Szerintem beszélnünk kéne. Mikor érsz rá?
- Hát, délelőtt van egy-két elintéznivalóm, de délben ráérek. Ha elmegyek érted, úgy jó? - halványan elmosolyodtam, a szívem pedig hevesen vert.
- Persze. - mondtam és lediktáltam a címet.
Miután lerakta, összeszedtem a cuccomat és lementem a lépcsőn.
- Képzeld, most beszéltem Justin-nal.
- És? Mit mondott? - érdeklődött.
- Ma délben eljön értem! - ugrándoztam.
- Hó-hó... Randiztok? - nyílt tágra a szeme.
- Dehogy! Csak... csak beszélgetünk. - füllentettem elég rosszul.
- És még higgyek is neked? Minek nézel te engem? Madárnak?
- Igen, higgy! Én csak beszélgetni akarok.
- Látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy! - mondta, én meg vörösödve fejeztem ki nemtetszésemet.
- Hagyjuk ezt a témát! Inkább menjünk Rebeccá-ékhoz és hozzáteszem nem lehet olyan emberbe szerelmesnek lenni, akit nem is ismersz! - legyintettem.
Miután odaértünk, Debby nyitott ajtót.
- Tifanny! - ugrott meglepődve a nyakába. - De rég láttalak! Hogyhogy itt vagy?
- Hát eljöttem meglátogatni titeket, és tényleg rég találkoztunk.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Gyere, menjünk inkább be!
A szobába Reb is ugyanígy tett. A nyakába ugrott, köszöntötte, megkérdezte, hogy mért jött. Tif mindent elmesélt. Újra együtt a megszokott, négyes csapat! Annyira örülök. <3 A gondolatmenetemet megzavarta egy másik. Basszus! Mennyi az idő? 11:30.
- Csajok! Rohanok! Randim van, vagyis.. Justinnal találkozom, ööö... mindegy, majd beszélünk! Sziasztok. - rontottam ki az ajtón.
El fogok késni! Bár, az nem lehet, ő jön értem.Na, mindegy. Akkor sem fogok elkészülni. Miután hazaértem, lefürödtem, felöltöztem és raktam fel egy kis sminket.
Csengettek.
- Szia - nyitottam ki az ajtót.
-Szia, Jessy - ölelt meg (!!!) - Indulhatunk? - kérdezte olyan oltárian cuki mosollyal, hogy belevörösödtem.
- Persze - mondtam, így elindultunk. - Hova is megyünk?
- Majd meglátod. - kacsintott és bekötötte a szemem.
"Okéé...." Gondoltam magamban. Biztos valami puccos helyre megyünk, mert mégis csak egy sztár. Körülbelül egy fél órás út lehetett, amit végig is beszéltünk. Megtudtam róla pár dolgot, persze jó értelemben. Van valami ebben a fiúban. Titokzatos, de mégis csodálatos. Időközben megérkeztünk, de nem olyan helyre, amire én vártam. Egy gyönyörű hasadék szélénél állt meg az autó. Justin illedelmesen kinyitotta az ajtót én pedig kiszálltam belőle. 
- Wáó, ez de gyönyörű! - ámultam, Juss meg csak mosolygott rajtam.

- Igen, szerintem is. Ide szoktam kijönni, ha valami bánt vagy csak egyszerűen egyedül szeretnék lenni. - mesélte.

- És akkor hogyhogy ezt most megmutatod nekem? - vetődött fel bennem a kérdés.
- Nem tudom, de azt éreztem, hogy most ide kellett jönnünk. - meglepődtem mondatán.
- Szerintem térjünk rá arra a dologra, amiért jöttünk. - kezdtem bele. - Miért adtad meg a telefonszámod?
- Most lehet nevetségesnek fog hangzani, de nem tudom ezt sem. Tudod, anya mindig arra tanított, hogy a szívemre hallgassak. Most is így tettem, mert szerintem egy gyönyörű lány vagy és különös érzés fogott el, mikor találkoztunk. - rám nézett és egy csábító mosolyt hagyott, amibe persze belevörösödtem.
- Értem. Mindenesetre örülök, hogy így történt. - néztem rá.
- Én is így gondolom. - nevetett fel. - Bocsi, de én kezdek éhes lenni, nem megyünk el valamerre?
- Menjünk, én is éhes vagyok. - röhögtem.
Beültünk az autóba és most már egy étterembe mentünk. Nagyon szép volt belülről és kívülről is. Rendeltünk a sok finomság közül és míg vártuk, hogy kihozzák egy csomót nevettünk és beszélgettünk. Egyszerűen csodálatos ez a fiú. Amiken keresztül ment és hogy most itt áll.. nem tudok rá mit mondani. Mikor hazaértünk megint kinyitotta nekem az ajtót és elköszöntünk.
- Hát akkor, szia Justin! - mosolyogtam zavartan.
- Szia, Jessy! - köszönt el ő is és nyomott egy puszit az arcomra.
Beült a kocsiba és elhajtott. Én meg csak álltam az ajtó előtt fülig érő vigyorral, mint aki most nyert a lottón.